A meditációban azért is használjuk õket, mert feladatot adnak az elmének, mely könnyen kicsúszik figyelmünk ébersége alól, s máris azon kapjuk magunkat, gondolkodni, tervezni, emlékezni kezdtünk meditációs gyakorlatunkban. A dzsapa, vagy recitáció alkalmával azonban az elme saját természete szerint cselekedhet, csak éppen irányítottan végzi szokásos tevékenységét. gy szelíden, az ahimsa elve szerint, úgy zabolázzuk meg, hogy nem teszünk rajta erõszakot. Van egy történet, mely jól szemlélteti, miként is mûködik az elme, s miként hat rá a mantra.

Amikor egy személy megérti ezeknek az alapelveknek a realitását, akkor az életstílusa természetes módon erõszakmentessé válik. Az érzelmeinkben erõszaktól szenvedtünk és másoknak is erõszakot adunk. Az érzelmi erõszak, mint a gyûlölet, a bosszú, az elutasítás, ezek mind a megbocsátás hiányának okai, annak, hogy nincs tolerancia és nincs öntisztelet.

Amikor az egészség elérésére törekszünk, akkor valójában testi és szellemi egésszé próbálunk válni. Jelenti ez a feszültségek elengedését, a mindennapos zsongás lerázását, az ellazulást, a szellemi motiváltság és kreativitás állapotát, valamint a testi jólét megteremtését. Az egészségnek jelenleg, az iparosodott, komfortos nyugati világban sajátos kultúrája van. Számtalan módon javítható és megelõzhetõ a rossz, beteg állapot...

Ruediger Dahlke: A lélek árnyai
Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit legvégül mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a teljességet. Ebbõl a szempontból az árnyékot, illetve „sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen ami másokban különösen zavar vagy vonz minket – bármilyen furcsán hangzik is –, szintén saját rejtett lelki tartalmainkra, elfojtott lélekrészeinkre vagy kiéletlen vágyainkra utal. Ám ahhoz, hogy teljes emberré váljunk, el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk árnyoldalunkat – ez lehet az ember legfõbb és legalantasabb célja is egyben.
Ez a mû éppen ezért nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendõ gyakorlatokkal tarkított utazás. Az árnyékkal végzett munka a tudatosulást szolgálja, tehát a szó szoros értelmében fényterápia. Aki elvégzi az itt bemutatott árnyékterápiát, az nyitottá, barátságosabbá és türelmesebbé válik – önmagával és másokkal szemben egyaránt. A könyv elevenbe vágó magyarázatai sokszor kellemetlenül érintik az olvasót, de mindennél világosabban megmutatják, hogyan békülhetünk ki személyiségünk árnyoldalával.
www.bioenergetic.hu

Minden vallás ismeri a zarándoklatok és az elvonulások jótékony hatásait, ahol a hangsúly a külsõ helyett a belsõre kerül: zarándoklatok, búcsúk, kegy- és emlékhelyek, elvonulások és lelki gyakorlatok – ez jellemzi a napjainkban világszerte újra felvirágzásnak indult vallási turizmust. vallasiturizmus.lap.hu

Ráma örvendve hallgatta Szugríva bölcs ajánlatát, s erõsen megszorította kezét kezével boldogan. Hanumán, aki elhagyta a szerzetesi alakot, most már saját alakjában két fácskával tüzet csiholt. A tûz fellobbanó lángját virágokkal tisztelte meg, s a szerzõdést kötõ két fél közé helyezte a tüzet. Jobbkéz felõl körüljárták a tüzet a szövetkezõk, így fogadott barátságot Ráma és a majomkirály. Ekkor vígasztaló szóval fordult Rámához a király: "Szívbeli jóbarátom vagy, örömünk s bánatunk közös. Bízz bennem! Nejed elvesztét nem kell sokáig sínylened; mint az eltûnt igazságot, visszaszerzem neked megint..."

Nehéz vállalkozás a Vadzsrajána ("Gyémánt" vagy "Villámjármû") keletkezésének idejét még csak hozzávetõleg is - megállapítani. Glasenapp (Die Entstehung des Vajrayán, 1936) joggal hivatkozik arra, hogy e harmadik "Jármû" beavatottjainak elméletei és gyakorlatai már az õsbuddhizmusban sem voltak ismeretlenek. Az istenségek kultusza, mágikus formulák (mantra) recitálása, a misztikus kéztartások (mudrák) tana, valamint az elmélkedést elõsegítõ "körök" (mandala) és ábrák (Jantra) meditációs tárgyként való alkalmazása a Hinajána gyakorlatában sem volt ismeretlen. Amíg azonban a Hinajánában szerepük csak másodlagos volt - csupán segédeszközként alkalmazták, addig a Vadzsrajánában alapját képezik...

Az iszlám nem csupán elismeri az emberek teljes egyenlõségét, bõrszínüktõl, származásuktól és nemzetiségüktõl függetlenül, hanem ezt a gyakorlatban is alkalmazza. Allah a Szent Koránban leszögezte: „Ti emberek! Férfitõl és nõtõl teremtettünk benneteket”, tehát az egész emberiség egy család, egy apa és egy anya leszármazottai. „És [törzs]szövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy [leszármazásotok alapján] ismerjétek meg egymást!” (Korán 49:13). Az emberiség különbözõsége Isten akaratából van, de nem jelent alá- és fölérendeltséget...