A Bhagavad Gítában Krisna így szól Arjunához: "A jógát én a Napnak adtam." Hogyan értelmezhetjük ezt? A Nap nem egy személy. A Nap a világegyetem egy része, amelynek fénye és energiája az élet feltétele és fenntartója. Ez az erõ vagy energia, amely egyesülés és tömörülés révén a Nappá lett, a jóga, amelyrõl Krishna beszél. A jóga elve sokkal õsibb tehát az emberiségnél, és nem az ember alkotta. A jóga egész tudománya abból az igénybõl fakad, hogy az ember választ akar kapni léte alapvetõ kérdéseire: Ki vagyok? Honnan jöttem? Merre tartok? Miért vagyok itt? Betöltöm-e a feladatom?

Amikor egy személy megérti ezeknek az alapelveknek a realitását, akkor az életstílusa természetes módon erõszakmentessé válik. Az érzelmeinkben erõszaktól szenvedtünk és másoknak is erõszakot adunk. Az érzelmi erõszak, mint a gyûlölet, a bosszú, az elutasítás, ezek mind a megbocsátás hiányának okai, annak, hogy nincs tolerancia és nincs öntisztelet.

1917-ben rákos megbetegedése miatt megoperálták. Az orvosok mindössze 3 hónapot jósoltak neki, de szerencsére nem lett igazuk. Dr. Bach felépülése után egyre jobban próbált eltávolodni a hivatalos orvoslástól, így egy homeopátiás kórházban helyezkedett el. Itt megismerkedett Samuel Hahnemann munkásságával, melynek hatására az oltóanyagait már homeopátiás készítményekként állította elõ. Ezeket 7 fõ kategóriába osztotta, és mindegyik csoport mellé egy lelki magatartás típust társított.

Ruediger Dahlke: A lélek árnyai
Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit legvégül mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a teljességet. Ebbõl a szempontból az árnyékot, illetve „sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen ami másokban különösen zavar vagy vonz minket – bármilyen furcsán hangzik is –, szintén saját rejtett lelki tartalmainkra, elfojtott lélekrészeinkre vagy kiéletlen vágyainkra utal. Ám ahhoz, hogy teljes emberré váljunk, el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk árnyoldalunkat – ez lehet az ember legfõbb és legalantasabb célja is egyben.
Ez a mû éppen ezért nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendõ gyakorlatokkal tarkított utazás. Az árnyékkal végzett munka a tudatosulást szolgálja, tehát a szó szoros értelmében fényterápia. Aki elvégzi az itt bemutatott árnyékterápiát, az nyitottá, barátságosabbá és türelmesebbé válik – önmagával és másokkal szemben egyaránt. A könyv elevenbe vágó magyarázatai sokszor kellemetlenül érintik az olvasót, de mindennél világosabban megmutatják, hogyan békülhetünk ki személyiségünk árnyoldalával.
www.bioenergetic.hu

Minden vallás ismeri a zarándoklatok és az elvonulások jótékony hatásait, ahol a hangsúly a külsõ helyett a belsõre kerül: zarándoklatok, búcsúk, kegy- és emlékhelyek, elvonulások és lelki gyakorlatok – ez jellemzi a napjainkban világszerte újra felvirágzásnak indult vallási turizmust. vallasiturizmus.lap.hu

Az elsõ lépés a csend és a koncentráció, de ez nemcsak a tudat koncentrációja, hanem a szívé is. Meg kell tapasztalni azt, hogy az igazság nemcsak egy intellektuális folyamat, de egy olyan folyamat, ami az egész személyt magával vonzza. Tehát, ott kell lennie a szeretetnek is. Egyszer Einstein azt mondta: "Én szilárdan hiszek abban, amit az õsök is hittek, hogy csak a tiszta gondolat testesítheti meg a valóságot..." Ez azt jelenti, hogy valakinek a tudatát fel kell készítenie, érdemessé kell tennie arra...

A Mahajána szerint minden lény megvalósíthatja a bódhi, s idõvel minden bizonnyal el is éri a célt. A Mahajána követõje azonban azzal, hogy a buddhaság elérését mindenki számára lehetségesnek tartja, nem állítja, hogy az üdv elérése könnyû. Számtalan újraszületés során állandó és töretlen erõfeszítésre van szükség. Az ideál olyan távoli, hogy praktikus értelemben nem lehet vonzó. A Mahajána tehát a hangsúlyt nem a végcélra, hanem magára az üdvútra helyezi. Elõtérben ezek szerint nem a Buddha ideálja áll, hanem az "eljövendõ Buddháé", olyan lényé aki útonon van a bódhi felé - és ez a Bódhiszattva.

A prófétákat – bár kivételes tulajdonságokkal megáldott emberek voltak – nem tekintjük istenségeknek, ezért nem imádkozunk hozzájuk, és semmilyen formában sem képezik imádatunk tárgyát. Õk a példaképeink, és az emberek közül õket szeretjük a legjobban, ezért minden körülmények között arra törekszünk, hogy az általuk közvetített isteni útmutatást kövessük. A próféták – a Magasságos Isten kegyelmébõl – mentesek voltak a vétkes cselekedetektõl, és csodákat vittek véghez.