1959-ben, mikor a kínaiak megszállták Tibetet, Indiába távozott. Ott Csögye Trincsen Rinpocse útmutatásai által bevezetést nyert és tanulmányozta a Rime gyĂťjteményt, a Gyude Kundut (a Tantrák gyĂťjteménye), valamint a Lamdre-t (Út és Gyümölcsei). A három alapvetĂľ Szakja vonal, a Szakja, Tzár és Ngor vitele mellett Õszentsége Szakja Trizin tartja a teljes tanításait a „Vashíd”-nak, valamint a Nyingmapák „Hatalmas Tökéletesség”-nek is...

Brahmá magába mélyedt, minden gondolatát erre az egy feladatra irányozta, és lassan elérte az összeszedettség  legmagasabb fokát. Határtalan erĂľ töltötte el, s a tudata  is mérhetetlenné tágult, értelme vakítóvá világosult. Ezt mind akarattá fogta össze, és teremteni kezdett. Megosztotta az Ákását, az Ăľsanyagot, a benne áradó mozgás erejét határozott célra irányította. Örvénylés kavarta meg az Ăľsanyagot. Létrejöttek a világok, a világok bonyolult rendszerei s a rendszerek körei; a betölthetetlen térben és az idĂľ határtalanságában. Így született a Három Világ.

Allah a magas pozíciónál és áldásoknál is nagyobb jutalmat ad azoknak, akik Õérte szeretik egymást: ez a jutalom pedig Allah becses szeretete, amelyet nagyon nehéz megszerezni... Egy ember elment meglátogatni a testvérét egy másik faluba. Allah küldött egy angyalt, hogy várjon rá az úton. Mikor az ember odaért, az angyal megkérdezte tĂľle: „Hová mész?” Az ember azt válaszolta: „Egy testvéremet jöttem meglátogatni, aki ebben a faluban lakik.” Az angyal azt kérdezte: „Talán szívességet tettél neki, amiért most viszonzást vársz?” „Nem így van, én Allahért szeretem Ăľt”- mondta az ember. Erre az angyal elmondta neki: „Én Allah küldötte vagyok, aki azért küldött engem hozzád, hogy elmondjam, Allah úgy szeret téged, ahogyan te szereted a testvéredet Õérte.” (Muszlim)

Az isteni értelem átitatja eszközét, vagyis a Tórát. Az ember a maga részérĂľl tanulmányozza a Tórát: így jön létre a kapcsolat. Isten lényege a chochmá köntösébe öltözik, a chochmá pedig a maga részérĂľl azokban az alapelvekben nyilatkozik meg, melyekre a Tóra tanít. Az ember értelme elmerül a Tórában, s ugyanakkor lelke is az értelmet veszi igénybe, hogy azt vállalkozásába fektesse. Ezek szerint a lélek mibenléte és Isten kiléte a Tóra közvetítésével egyesülnek, s csak a Tórán keresztül képesek egy ilyen egyesülésre. Az Öreg Rebbe a tanulatlan embert is részesítette...

"1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bĂťnbánatra térés legyen (Mt 4,17). 2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bĂťnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bĂťnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közremĂťködésével történik. 3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belsĂľ bĂťnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsĂľleg a bĂťnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.  4. Ez a gyötrĂľdĂľ küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyĂťlöli vétkes önmagát (ez az igazi belsĂľ bĂťnbánat)..."

"Mikor a legjobb tanuló hall az Útról. Szorgalmasan gyakorolja; Ha az átlagos tanuló hall az Útról, úgy tetszik néki, egyszer már ott van, s eltĂťnik a másik pillanatban; Mikor a legrosszabb tanuló hall az Útról, hangosan nevet. Ha nem nevetne, méltatlanná válna az Úthoz. Ezért a Csien jené az út: Az út, ami fényes, unalmasnak látszik. Az út, ami elĂľre visz, úgy tetszik, visszafelé fut; A sima út göröngyösnek látszik. A legnagyobb erény olyan, mint a völgy..."