A halálos beteg még utoljára összehívta a híveket, és megkérdezte, van-e még kételyük a Törvény és a Tan tekintetében. Mindenki hallgatott. Ekkor elhangzottak utolsó szavai: Hozzátok fordulok, ó, kolduló szerzetesek: a múlandóság a dolgok törvénye, lankadatlanul törekedjetek! Végül, amikor éjszaka harmadszor és utoljára felébredt, végigjárta a meditáció négy állomását, majd elhunyt kárttika hónap teleholdjának éjszakáján, i.e. 478 novemberében. A mallák hét napon át fejezték ki tiszteletüket zenével és tánccal a kelmébe burkolt és olajosteknõbe fektetett elhunyt elõtt.

"Szeress minden élõlényt legalább annyira, mint önmagadat." Sri Mahaprabhuji e mondata az emberiségnek szóló üzenetének lényege. "Szeretni" annyit jelent: megérteni, megbocsátani, segíteni, adni. Minden lény - ember és állat - az Úr gyermeke és az Õ része. Minden ember egy tehát Istennel és az egész teremtéssel. Az élet feladata, hogy felismerjük és megvalósítsuk az Igazságot a Földön. Ehhez fel kell adnunk egónkat, amely másoktól elválaszt, a szûk látókörû önzést, egységben és harmóniában kell élnünk minden élõlénnyel, az embereknek segíteniük és támogatniuk kell egymást.

A Korán azt is kijelenti, hogy a földi élet felkészülés a túlvilági és örök életre. Akik ezt megtagadják, azok szenvedélyeik és vágyaik rabjaivá válnak és kinevetik az erényes, istenfélõ embereket. Az ilyen emberek ostobaságukra csak halálukkor jönnek rá, de akkor már hiába áhítoznak a már elszalasztott lehetõség után.

A hit nem jelenti azt, hogy vakon átugrunk a szakadékon, vagy beléje vetjük magunkat. Az értelem parancsa és a hit megállapításai között majdnem mérhetõ kapcsolat áll fenn. Ahol megáll az ész, mert nem tud tovább haladni, ott felbukkan a hit, hogy segítsen az embernek átlátni önmagát, a világot és Teremtõjét. A hit nem a gyengék, a hiányos eszûek vagy a gyenge erkölcsûek menedéke. A hit, úgy vélem, az ember képességeinek kiterjesztése a láthatóról...

Kik vagyunk és honnan származunk? Mi az, ami „emberré” tesz minket? Merre haladunk és mi a célunk? Nincs közöttünk olyan, akiben ne merültek volna fel ilyen és ehez hasonló kédések. Neveltetésünktõl függetlenül is hallhattuk már, hogy az ember a legcsodálatosabb, legegyedibb lény, akit az különböztet meg az állatoktól, hogy tud uralkodni magán. Ez az állítás igaz, de a leglényegesebb igazság megragadásához nem elegendõ, mert csak az „ágat” ismerteti, a „gyökeret” nem. Ha pedig a gyökeret kezdjük el kutatni, könnyen konfliktusok viharába kerülhetünk.

"Az egész világ szépnek ismeri azt, ami szép, de ez csak a csúnya; Az egész világ jónak ismeri el a jót, de azért az csak rossz. Így a Valami és a Semmi egymást szülik, a nehéz és a könnyû kiegészítik egymást, a hosszú és a rövid feltételezik egymást, a magas és az alacsony egymás felé hajolnak; A hang s a zörej harmóniába lép; Az elõbb s az után egymást követi. Ezért a bölcs oly tettekre szorítja magát, mely nem jár cselekvéssel, s olyan tanítást gyakorol, mely nem használ szavakat. Az Örök Körbõl támadnak miriád lények. Az mégsem parancsol nekik; Életet ad nekik, mégsem akarja birtokolni õket; Jót tesz velük, mégsem kíván érte hálát;