Minden dolog, még a legkisebb vízcsepp, vagy az idĂľ legrövidebb pillanata is azonos a mindenséggel. Mindezt azonban csak elméletben tudjuk. A megvilágosodásban azonban át is éljük ezt az igazságot. Az élmény pedig nagy biztonságot és nem sejtett boldogságot ad. A nem megvilágosodott ember saját /empirikus/ énjének rabja. De ez az én, amelyet Ăľ igazi önmagának tekint, csak idĂľleges. Nem ez az Ăľ tulajdonképpeni lényege. Igazi énjét vagy önmagát még nem pillantotta meg. Ki kell lépnie vélt énjébĂľl, én-tudatából.

Brahmá magába mélyedt, minden gondolatát erre az egy feladatra irányozta, és lassan elérte az összeszedettség  legmagasabb fokát. Határtalan erĂľ töltötte el, s a tudata  is mérhetetlenné tágult, értelme vakítóvá világosult. Ezt mind akarattá fogta össze, és teremteni kezdett. Megosztotta az Ákását, az Ăľsanyagot, a benne áradó mozgás erejét határozott célra irányította. Örvénylés kavarta meg az Ăľsanyagot. Létrejöttek a világok, a világok bonyolult rendszerei s a rendszerek körei; a betölthetetlen térben és az idĂľ határtalanságában. Így született a Három Világ.

A Korán azon kívül, hogy tartalmazza Isten tanításait, összegyĂťjti a korábbi Kinyilatkoztatások tartalmát... Kinyilatkoztatása óta egyetlen betĂť sem változott meg benne, hiszen a Korán változatlanságát maga Isten garantálta az embereknek.

Az isteni értelem átitatja eszközét, vagyis a Tórát. Az ember a maga részérĂľl tanulmányozza a Tórát: így jön létre a kapcsolat. Isten lényege a chochmá köntösébe öltözik, a chochmá pedig a maga részérĂľl azokban az alapelvekben nyilatkozik meg, melyekre a Tóra tanít. Az ember értelme elmerül a Tórában, s ugyanakkor lelke is az értelmet veszi igénybe, hogy azt vállalkozásába fektesse. Ezek szerint a lélek mibenléte és Isten kiléte a Tóra közvetítésével egyesülnek, s csak a Tórán keresztül képesek egy ilyen egyesülésre. Az Öreg Rebbe a tanulatlan embert is részesítette...

Az újrakeresztelĂľk (görögül: anabaptisták) közül némelyek ezt a kívánságukat mértéktartó határok között törekedtek megvalósítani, mások viszont keresztelési elméletüket a legkülönfélébb rajongó elképzelésekkel kapcsolták egybe, így pl. a münsteri próféták, akik 1534-ben kezükbe ragadták a város kormányzását, bevezették a vagyonközösséget és a többnejĂťséget; nem sokkal késĂľbb azonban kegyetlen megtorlásnak estek áldozatul. Az ana-baptizmust erĂľsen üldözték, követĂľi mindenfelé szétszóródtak.

Az univerzizmus az örök világtörvényrĂľl (tao), a két ĂľserĂľ, jin és jang összjátékáról, az öt elemrĂľl (változó állapotról) és az ég, föld, ember összhangjáról szóló tanításával, természettiszteletével, Ăľs-kultuszával és szertartásrendjével, az egyén, a család és az állam életére egyaránt kiterjedĂľ etikájával, amely végsĂľ fokon a taónak az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását tükrözi, évezredeken át a kínai császárság irányadó világnézete volt.