Egyetértenek abban, hogy a test a lélek börtöne. Talán a legjelentékenyebb, legnagyobb hatású gnosztikus, Valentinus volt. Õ kimondta, hogy vannak hylikus (anyagias), pszichikus (lelkies, vallásos) és pneumatikus (szellemiség által vezetett, gnosztikus) emberek. Csak az utóbbiak tudnak felemelkedni az aszkézisnek arra a fokára, amelyen a lélek ismét egyesülni képes istenével. Fennmaradt néhány olyan írás is, pl.: a Tamás CselekedeteirĂľl szóló iratban található Gyöngy himnusz (a II. századból), ami minden értekezésénél szebben írja le a lélek testbe börtönözöttségének élményét...

A Gnózis az igazi tudást jelenti. A Gnózis azért egyszerĂť, mert mielĂľtt még bármit meghatározna, leírna vagy magyarázna, mindenekelĂľtt abból a ténybĂľl indul ki, hogy igazi tudás létezik. A gnosztikus világnézet alapja az, hogy az igazság elĂľbb létezett, mint minden más. A gnosztikus irányzatok abból indulnak ki, hogy aki tudásra szomjazik, az belülrĂľl tudja: ez az abszolút tudás létezik. Miért? A válasz szintén egyszerĂť: minden emberben eleve benne van ez az igazság, tehát maga az igazság mondatja velünk, hogy Ăľ létezik, és mindennek egyedül ez a létezés az értelme. Õ a kezdet és a vég, az elsĂľ és az utolsó, belĂľle származik minden valódi tanúság és kinyilatkoztatás, és Ăľhozzá vezet el minden, ami igaz. Bennünk van a kulcs, amellyel minden kaput kinyithatunk...

Ezzel szemben van azonban egy másik: az én és a világ átélésének mitikus-misztikus módja. Ebben az ember nem mint tĂľle teljesen különbözĂľ dologgal áll a világgal szemben, hanem egy nagy élĂľ szervezetnek tekinti a világot, amelyhez Ăľ is szervesen hozzátartozik. Mivel pedig a nagy szervezetnek köszöni saját külön létét, ugyanazon elemeket és életerĂľket kell tartalmaznia kicsinyben, ami meg van amabban nagyban. Nincs tehát áthidalhatatlan szakadék ember és világ...