Menu Content/Inhalt
Főmenü > Szellemi áramlatok > Quan Yin módszer > Tanítványok a Mesterről: Az eggyé válás szeretete
Tanítványok a Mesterről: Az eggyé válás szeretete
ImageMint egy hűvös, tavaszi eső, úgy jelent meg a Mester április közepén a Florida Központban. Florida akkoriban az évszázad legrosszabb szárazságától szenvedett. Még a vízfelhasználást is korlátozták, és tilos volt minden tűzrakás. A Központban minden gyümölcsfa megbarnult és elpusztult, és mindenki azon tűnődött, hogy mikor lesz eső.

Azután jött a Mester. Ahogy megérkezett, az összes bentlakó tanítványt meghívta a házába. A Mester egész testét műanyag ruha borította, és egy nagy, fehér kutyát tartott a karjaiban. Azt mondta, hogy a kutya beteg, amióta egy állatmenhelyen rátalált. Alig tudtunk hinni a szemünknek. Az évek folyamán hozzászoktunk a Mester tisztasággal kapcsolatos magas szintű elvárásaihoz. Bárhová ment, ott minden makulátlanul tiszta lett. Hihetetlen látvány lett volna akár egy porszemet is találni a szobájában. És ott volt Ő, egy beteg, csorgó nyálú kutyát tartva közvetlenül az arca előtt. Az azt követő néhány héten át a Mester több, mások által nem kívánt háziállatot fogadott be, köztük madarakat is. (A madarakat szabadon akarta engedni, amint a szárnyuk meggyógyult.) Ragyogóan tiszta háza olyanná vált, mint az "Ace Ventura: Állati nyomozó" c. film, tele mindenféle teremtménnyel, amelyek éjjel-nappal zajt csapnak, sőt még az ágyában is alszanak!

A Mester háziállatai nemcsak átlagos háziállatok. Saját gyermekeiként kezeli őket. Átöleli őket, játszik velük, és a legszeretetteljesebb módon beszél velük, amit csak el tudunk képzelni. Mindig tudja, ha ki kell menniük, és amikor visszajönnek, rögtön áttörli őket higított citromlével. Különleges kutya fogkrémet, kutya szemcseppet, mindenféle "kutya dolgokat" ad nekik. A saját ételével eteti őket, a saját kezéből. Talán nem is helyes azt mondani, hogy az az "Ő" étele, hiszen először a kutyák esznek! A Mester azt eszi meg, amit a kutyák meghagynak.

Tényleg olyan, mint egy tündérmesében, ahol az állatok olyanok, mint az emberek. Amikor a Mester beszél hozzájuk, válaszolnak neki, akár az emberek. A Mester elmagyarázta, hogy mióta elhozta őket az állatmenhelyről, fokozatosan átváltoztak, és nagyon spirituális lényekké váltak. Azt is elmesélte nekünk, hogyan beszél hozzájuk. Ha jók, akkor nagyon magas hangon beszél, ha pedig valami rosszat csinálnak, akkor mélyebb hangot használ. De általában egyáltalán nem is használja a hangját - csak "képeket" küld arról, hogy mit kellene tenniük, és azt rögtön megértik.

A Mester a szomszéd háziállatairól is gondoskodott. Amikor először megérkezett, az egyik szomszéd kutyája bejött a Központba. A Mester azonnal hazaküldte, miután letörölte a szeméből folyó váladékot. Etettük őt, és így folyamatosan visszajárt. A Mester azt mondta, nem helyes más kutyáját elvenni, még ha a szomszéd nem is törődött vele rendesen. És hazaküldte a kutyát egy teljesen új kutyaággyal, kutya gyógyszerrel, kutya szemcseppel, vegetáriánus kutyacsonttal, és sok más, kutyának szükséges dologgal egyetemben! Később átment a szomszédhoz egy "ellenőrző látogatásra."

Ugyanúgy gondoskodik az állatokról, mint Dr. Dolittle (az a filmszereplő, aki képes volt kommunikálni az állatokkal.) Bármilyen teremtmény jön a házába, teljes ellátásban részesül. Még a nagy, ronda keselyűket is megsajnálta, amik jöttek és elcsúfították a kertjét. Ő minden nap adott nekik enni.

A Mester a Központ körül az összes szomszéddal is összebarátkozott. Egy nap, az egyik szomszéd kertjében tűz ütött ki. A Mester azonnal hívta az összes bentlakó tanítványt, elvezetett minket közvetlenül a tűz vonalához, és megmondta, miképp osszuk el a vizet, és ássunk gátakat a tűz ellen. A Mester útmutatásával sikerült lokalizálnunk a tűz egy részét. Akkor azonban a tűz átterjedt más területekre, és amint túl nagy lett, a Mester mindenkit kihívott. Összegyűjtött minket, hogy biztos legyen benne, hogy mindnyájan jól vagyunk, és elmagyarázta, hogy csak azért küldött be minket, mert nem volt szél.

A bentlakó tanítványok hazamentek, hogy megigyanak néhány hideg üdítőt, a Mester viszont visszament a tűzhöz, hogy vizet és ajándékokat adjon a tűzoltóknak. Azután ellenőrizte az összes szomszédot a környéken. Aznap este az egyik szomszédos családnál nem volt áram, így a Mester rögtön felajánlotta nekik a háza mellett álló lakókocsiját, hogy lakjanak abban. Később elmondta, hogy nem tehettünk sokat a tűz megfékezésére, azonban a fontos az volt, hogy a "szeresd felebarátodat" kötelességünket teljesítettük.

Ez csak egy eset volt, azonban minden nap történt valami. Egyik nap a Mester elvitt minket egy útmenti étterembe. Amikor beléptünk, a pincérnő nem volt túl udvarias, és nem engedte, hogy a Mester bármiféle állatot bevigyen az étterembe. Később, amikor a Mester asztalánál ment el, észrevette, hogy egy madár van a Mester szalvétáján. A Mester kedvesen rámosolygott, de a pincérnő igencsak elutasítóan nézett rá. Azután a pincérnő felfedezte, hogy a Mester egy kutyát hozott be a bevásárló táskájában, így még szigorúbb pillantásokat vetett rá.

Végül a Mester így szólt: "Mi baj van? Olyan borzalmasan néz ki. Talán rossz napja van, vagy valami hasonló?" Akkor a pincérnő nagyon fáradt hangon elmondta, hogy azt mondták neki, dolgozzon le két műszakot, habár épp ünnepnap volt. A Mester akkor kihirdette az étteremben levő tanítványoknak: "Ne zavarja senki ezt a hölgyet. Rossz napja van, és két műszakot kell ledolgoznia!" Azután megfogta a pincérnő kezét, és megcsókolta. A pincérnő egyfolytában a földet nézte, de akkor nem tudta megállni, és egy nagy mosolyban tört ki. Erre a Mester azt mondta: "A mindenit! Olyan gyönyörű, amikor mosolyog!" És elkezdett kedves dolgokat mondani a pincérnőnek, aki erre elpirult és beszaladt a pult mögé, az arcát a kalapjával eltakarva. A Mester megnyerte őt szeretettel és csókokkal!

Mindenekfelett azonban a Mester velünk, a tanítványaival foglalkozott. Attól a naptól fogva, hogy Floridába jött, egy helyet próbált találni azoknak a tanítványoknak, akik eljönnek Őt meglátogatni, hogy így lehessen egy kényelmes helyünk az elvonulásokhoz. Sok héten át naponta keresztül-kasul bejárta Floridát, földterületet keresve, és néha csak késő este tért vissza. Sokszor kiábrándult volt, mert valaki a hirdetésben hamis adatokat adott meg neki, vagy megváltoztatta az árat. Mindenféle engedélyekről és szabályokról szóló, egymásnak ellentmondó információn kellett átrágnia magát, stb. Azt mondta, hogy Isten talán csak a szárazság okozta gond miatt akarta, hogy Ő Floridában futkosson. Valóban, attól fogva, hogy a Mester a területre jött, szinte minden nap esett, olyan sokat, hogy a helyi újságok nem találtak rá magyarázatot. Az összes gyümölcsfánkon, amelyek több hónapja a gyökerükig elhaltak, hirtelen zöld levelek hajtottak ki.

Nagy nyomás nehezedett ez idő tájt a Mesterre. Sok tanítvány remélte, hogy láthatja Őt, főleg a születésnapján, és a Mester időnként könnyekre fakadt. Dolgozott még a születésnapján is. Az esti ünnepléshez szabadtéri sütéssel készülődtünk, és a Mester jött, hogy velünk legyen. Vicceket mondott, dalokat énekelt, és megosztotta az ételét mindenkivel.
 
Egy bentlakó tanítvány írása,
Florida Központ, USA
(eredetileg angolul)
 
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Body Talk