Menu Content/Inhalt
A Bhagavad-Gítá II.
Hatodik fejezet - Dhyana-yoga

Image1. vers A Magasztos Úr szólt: Aki kötelessége szerint cselekszik, ám nem vonzódik munkája gyümölcseihez, az a lemondott élet rendjében él. ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.

2. vers Amit lemondásnak nevezünk, az nem más, mint yoga - összekapcsolódás a Legfelsőbbel; ugyanis senki sem lehet yogi addig, míg meg nem válik az érzékek kielégítésének vágyától.

3. vers Aki még csak kezdő a nyolcfokú yoga gyakorlásában, annak a munkát ajánlják; a yogát már elért személynek pedig az összes anyagi tettről való lemondást.

4. vers Akkor éri el a yogát valaki, amikor az összes anyagi kívánságát feladván sem érzékei kielégítésére nem törekszik, sem pedig gyümölcsöző cselekedetekkel nem foglalkozik.

5. vers Az embernek emelkednie kell elméje segítségével, nem pedig degradálódnia. Az elme barátja, vagy ellensége is lehet a leigázott léleknek.

6. vers A legyőzött elme a legjobb baráttá, a nem fegyelmezett pedig a legnagyobb ellenséggé válik.

7. vers Aki legyőzte elméjét, az nemcsak nyugalomhoz jutott, de elérte már a Felsőlelket is. Az ilyen ember számára a boldogság vagy szenvedés, hideg vagy meleg, tisztelet vagy gyalázat mind egyforma.

8. vers Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják yoginak, ha teljesen elégedett elért tudásával és annak megvalósításával. Az ilyen ember transzcendenciában van és önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kő, kristály vagy arany.

9. vers Aki a baráttal, az ellenséggel, a becsületes jóakaróval, a gyűlölttel, a féltékennyel, a jámborral, a bűnössel, a közvetítővel és a pártatlannal is, tehát mindenkivel egyenlően bánik - az még fejlettebb.

10. vers A transzcendentalistának mindig arra kell törekednie, hogy elméjét a Legfelsőbb Lélekre rögzítse. Egyedül, elvont helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásérzettől.

11-12. vers A yoga gyakorlásához szükséges, hogy az ember szent és elvont környezetet keressen magának. Terítsen kusa-szénát a földre, amit előbb őzbőrrel, majd ruhadarabbal fedjen le. Az ülés ne legyen sem túl magas, sem túl alacsony. Ezután a yogi vegyen fel egy stabil, mozdulatlan ülőhelyzetet, s gyakorolja a yogát elméje, valamint érzékei szabályozásával - tisztítva szívét, s egy pontra rögzítve elméjét.

13-14. vers Testét, nyakát, és fejét egyenes vonalban tartsa, szemét orrhegyére szögezze rendületlenül! Ily módon - nyugodt és szabályozott elmével, félelemtől felszabadultan, a nemi élettől teljesen mentesen - szívében Rajtam meditáljon, s Engem tegyen élete végső céljának!

15. vers A testét, tetteit és elméjét ily módon szabályozó, az anyagi létet megszüntető misztikus transzcendentalista Isten birodalmát (Krsna hajlékát) éri el.

16. vers Óh, Arjuna, az nem lehet yogi, aki túl sokat vagy túl keveset eszik, vagy alszik.

17. vers Akinek mérsékelt az evése, alvása, munkája és pihenése, az minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni a yoga gyakorlása által.

18. vers Úgy mondják, ha a yogi elméje a Transzcendensben gyökerezik, s képes azt a gyakorlatok által fegyelmezni, akkor elérte a yoga célját.

19. vers Ahogyan szélcsendes helyen sem lobog a gyertyaláng, úgy az elméjét szabályozó yogi is mindig rendületlen marad a Transzcendensen való meditálásában.

20-23. Vers A tökéletesség szintjét samadhinak, vagy transznak hívják. Ilyenkor a yoga gyakorlása által az ember elméje minden anyagi szellemi tevékenységtől mentes. Jellemzője, hogy a yogi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ezen az örömteli síkon az ember kötetlen, lelki boldogságban él, s transzcendentális érzékszerveivel élvezni tudja azt. E szilárd helyzetben az igazságtól sohasem tér el, s érzi: ennél nagyobb nyereségre soha nem tehet szert. Ezt a fokot elérve kiegyensúlyozott és rendületlen még a legnagyobb nehézségek közepette is. Ez a valódi szabadság, mely felold az anyagi kapcsolatok okozta szenvedések alól.

24. vers Az embernek törhetetlen elszántsággal és hittel kell gyakorolnia a yogát. Kivétel nélkül meg kell válnia a hamis egóból eredő összes anyagi vágytól, s elméje által minden oldalról, egytől egyig szabályoznia kell érzékeit.

25. vers Az ember teljes meggyőződéssel, lépésről lépésre, értelme segítségével szilárduljon meg a transzban, vagyis elméjét egyedül a Legfelsőbb Lélekre rögzítse, és semmi másra ne gondoljon.

26. vers Az embernek határozottan vissza kell térítenie elméjét az önvaló felügyelete alá, csapongó és határozatlan természete miatt bármikor és bárhová is vándoroljon az.

27. vers Az a yogi, akinek elméje Rajtam nyugszik, biztosan eléri a legmagasabbrendű boldogságot. A Brahmannal való azonosulása által felszabadult, elméje békéssé vált, szenvedélye lecsendesült, s megszabadult a bűntől.

28. vers A lelki megvalósításban, az önvalóban szilárdan horgonyzó, az anyagi szennyeződéstől megtisztult yogi a Legfelsőbb Tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a boldogság legmagasabb fokát.

29. vers Az igazi yogi minden élőlényben Engem, s minden lényt Bennem lát. Valóban, az igazi énjét megvalósított yogi Engem lát mindenhol.

30. vers Aki mindenhol Engem, és mindent Bennem lát, számára Én sohasem veszek el, s ő sem vész el számomra soha.

31. vers Az a yogi, aki tudja, hogy Én egy és ugyanaz vagyok, mint a minden élőlényben lakozó Felsőlélek, imád Engem, és mindig, minden körülmények között Velem marad.

32. vers Óh, Arjuna, az a tökéletes yogi, aki minden boldog vagy boldogtalan élőlényben magából kiindulva látja a hasonlóságot.

33. vers Arjuna szólt: Óh, Madhusudana, számomra úgy tűnik, hogy az Általad ismertetett yoga nem praktikus, sőt elviselhetetlen, mert az elme nyugtalan és ingatag.

34. vers Óh, Krsna, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét - nyugtalansága, fegyelmezetlensége, csökönyössége és hihetetlen ereje miatt.

35. vers A Magasztos Úr szólt: Óh, Kunti erős karú fia, a nyugtalan elmét legyűrni nagyon nehéz, ez kétségtelen, de az állandó gyakorlás és elkülönülés célhoz vezet.

36. vers Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, kinek elméje zabolátlan. De a szabályozott elméjű, a helyes eszközzel törekvő számára biztosított a siker. Ez az Én véleményem.

37. vers Arjuna kérdezett: Mi a sorsa az olyan embernek, akinek hite ugyan van, de nem kitartó, s bár az önmegvalósítás folyamatába belefog, túlságosan világias elméje miatt később letér az útról, tehát a misztika tökéletességét nem éri el?

38. vers Óh, erőskarú Krsna, vajon a Transzcendencia útjáról letért ember nem fog-e a széltől szétkergetett felhőhöz hasonlóan elveszni?

39. vers Óh, Krsna, ez az én kétségem. Kérlek, segíts ezt teljesen szétoszlatni, mert Rajtad kívül erre senki sem képes!

40. vers A Magasztos Úr így válaszolt: Óh, Prtha fia, a jámbor cselekedeteket végző transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki világban. A jótevőt sohasem győzi le a gonosz.

41. vers A sikertelen yogi sok-sok évig fogja a jámbor élőlények bolygóin élvezni az életet, majd gazdag, arisztokratikus vagy becsületes emberek családjában fog újraszületni.

42. vers Az is lehet, hogy nagytudású yogi családjába születik, ami ebben a világban bizony nem kis dolog.

43. vers Óh, Kuru fia, az ilyen szerencsés születés után a yogi ismét ráébred előző életének isteni tudatára, és a teljes siker érdekében megpróbál további előrelépést tenni.

44. vers Előző élete isteni tudata folytán automatikusan vonzódni fog a yoga elveihez, anélkül, hogy kutatna utánuk. Az ilyen, tudásra vágyó, yogára törekvő transzcendentalista felette áll az Írások rituális elveinek.

45. vers Amikor a yogi komoly eltökéltséggel hozzáfog, hogy még jobban előrehaladjon, akkor a sok-sok életen át tartó gyakorlat után megtisztul minden szennytől, és végül eléri a legfelsőbb célt.

46. vers A yogi jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a munkája gyümölcseiért dolgozónál is. Óh, Arjuna, ezért légy yogi minden körülmény között!

47. vers Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s az összes yogi közül ő a legkiválóbb.

Hetedik fejezet - Az Abszolútról szóló tudás

1. vers A Magasztos Úr szólt: Halld most, óh, Prtha fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségtelenül, a Rólam való teljes tudat által, a yoga gyakorlásával, az elmét Rám irányítva!

2. vers Most részletesen megmagyarázom neked a fenomenális és a lelki tudományt is, s ha megértetted ezeket, nem lesz már semmi, amit tudnod kellene.

3. vers Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.

4. vers Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego - e nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat.

5. vers Óh, Erős-karú, ezen alsóbbrendű természeten kívül van egy felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő élőlények, akik fenntartják az univerzumot.

6. vers Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek.

7. vers Óh, bőség meghódítója, Nálamnál nincsen felsőbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.

8. vers Óh, Kunti fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az emberi képesség.

9. vers Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, az élők élete, valamint minden aszkéta vezeklése.

10. vers Óh, Prtha fia, tudd meg hát: Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága.

11. vers Óh, Bharaták ura, Én vagyok az erő az erősekben, azokban, akik vágy és szenvedély nélküliek; és Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel.

12. vers Mindegyik létállapot az Én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Tudd meg, hogy bizonyos értelemben Én vagyok minden, de mégis független mindentől. Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői.

13. vers A három kötőerőtől megtévesztett világ nem ismer Engem, aki a gunák felett állok, aki kimeríthetetlen vagyok.

14. vers Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.

15. vers Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek. 16. vers Óh, Bharaták legjobbja, négyféle jámbor ember végez odaadó szolgálatot Nekem: aki szenved, az anyagi javakra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.

17. vers Ezek közül a teljes tudással rendelkező bölcs a legjobb, aki a tiszta, odaadó szolgálat által egyesül Velem, mert nagyon kedves Vagyok neki, és ő is kedves Számomra.

18. vers Ezek a bhakták kétségtelenül mind nemes lelkek, de aki a Rólam szóló tudással rendelkezik, arra mint Bennem lakozóra tekintek Én. Transzcendentális szolgálata által ő elér Engem, a legvégső célt.

19. vers Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.

20. vers Kiknek elméjét eltorzították az anyagi vágyak, meghódolnak a félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.

21. vers Mihelyt valaki a félisteneket kívánja imádni, Én [a mindenki szívében jelenlevő Felsőlélek] megszilárdítom hitét, hogy átadhassa magát annak a félistennek.

22. vers Ilyen hittel felruházva, a kiválasztott félisten kegyét kereső vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat adja.

23. vers A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, de az efféle hódolat gyümölcsei korlátoltak és mulandóak. A félistenek imádói a hozzájuk tartozó bolygókra jutnak, míg bhaktáim végül az Én legfelsőbb bolygómra kerülnek.

24. vers Az ostobák, akik nem ismernek Engem, azt hiszik, úgy öltöttem fel ezt a formát és személyiséget. Csekély tudásuk révén nem ismerik felsőbb természetemet, mely változatlan és páratlan.

25. vers Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek előtt. Számukra rejtve maradok belső teremtő energiám, a yoga-maya által, így a megtévesztett világ Engem, a megszületetlent és kimeríthetetlent nem ismer.

26. vers Óh, Arjuna, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Én tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s mindenről, ami a jövőben történni fog. Az összes élőlényt ismerem, Engem azonban senki sem.

27. vers Óh, Bharata leszármazottja, óh, ellenség fenyítője, minden élőlény illúzióban születik, legyőzve a vágy és a gyűlölet kettősségétől.

28. vers Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életükben, akiknek bűnös tettei teljesen kipusztultak, s akik megszabadultak az illúzió ellentétpárjaitól, azok határozottan hozzáfognak Szolgálatomhoz.

29. vers Az értelmes emberek, akik igyekeznek megszabadulni az öregségtől és haláltól, menedéket keresnek a Hozzám irányuló odaadó szolgálatban. Valójában ők a Brahman, mert mindent tudnak a transzcendentális és a gyümölcsöző cselekedetekről.

30. vers Akik úgy ismernek Engem, mint a Legfelsőbb Urat, mint az anyagi megnyilvánulás irányító elvét, a félistenek eredetét és az összes áldozat fenntartóját, azok szilárd elmével képesek megérteni és felismerni Engem még a halál pillanatában is.

Nyolcadik fejezet - A Legfelsőbb elérése

1. vers Arjuna így kérdezett: Óh, Uram, óh, Legfelsőbb Személy, kérlek, magyarázd meg nekem, mi a Brahman! Mit értsek az önvaló s a gyümölcsöző cselekedetek alatt, mi ez az anyagi megnyilvánulás, és kik a félistenek?

2. vers Óh, Madhusudhana, hogyan, és a test melyik részén él az áldozat Ura? Miként tudhatnak Rólad a halál pillanatában azok, akik odaadó szolgálatot végeznek?

3. vers A Legfelsőbb Személy eképpen válaszolt: Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brahmannak, örök természetét pedig önvalónak hívják. Az anyagi testek fejlődését szolgáló tetteket karmának, vagyis gyümölcsöző cselekedeteknek nevezik.

4. vers A fizikai természetet végtelenül változékonynak ismerik. Az univerzum a Legfelsőbb Személy kozmikus formája, és Én vagyok az az Úr, akit a megtestesült lelkek szívében lakozó Felsőlélek képvisel.

5. vers Bárki legyen is az, ha a halál pillanatában Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.

6. vers Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.

7. vers Ezért, óh, Arjuna, gondolj mindig Rám, s ezzel egyidejűleg hajtsd végre harcosi kötelességed! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed rendületlenül Rám függesztve, kétségtelenül elérsz Engem.

8. vers Óh, Partha, aki Rajtam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditál, elméjében állandóan Rám emlékezve, anélkül, hogy eltérne az útról, az biztosan elér Engem.

9. vers Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legősibb irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója mindennek, túl van az anyagi felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó ő, mint a Nap, s mivel transzcendentális - túl van ezen az anyagi természeten.

10. vers Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti, és teljes odaadással a Legfelsőbb Személyre emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.

11. vers A Vedákat jól ismerő bölcsek, akik az omkarát vibrálják, és a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletesség után vágyakozók cölibátusban élnek. Most pedig röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által felszabadulhat az ember.

12. vers A yoga elkülönülést jelent mindennemű érzéki tevékenységtől. Gondolatait a szívre összpontosítva, érzékeinek összes ajtaját bezárva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva, az ember egyre jobban meggyökerezhet a yogában.

13. vers Ha a yogát elsajátító és a betűk tökéletes kombinációjából eredő szent om szótagot vibráló személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, akkor minden bizonnyal a lelki bolygókra jut.

14. vers Óh, Prtha fia, aki szüntelenül Rám gondol, könnyen el is ér Engem, mert az ilyen személy állandóan odaadó szolgálatban él.

15. vers A nagy lelkek, az odaadó yogik, miután elértek Engem, soha többé nem térnek vissza ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti világba, mert már abszolút tökéletességhez jutottak.

16. vers Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyabbig a szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál uralkodik. Óh, Kunti fia, ha valaki eljut az Én környezetembe, annak sohasem kell újra születnie.

17. vers Ezer földi korszak Brahma egy napja, másik ezer egy éjszakája. 18. vers Brahma napjának hajnalán élőlények sokasága kel életre, alkonyán pedig minden megsemmisül.

19. vers Óh, Partha, újra meg újra jön a nap, élénk lények tömegét hozván, de a következő éjszakára mind eltűnik reménytelenül.

20. vers Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök, transzcendentális, páratlan és sohasem semmisül meg. Az a világ még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.

21. vers Azt a legfelsőbb világot megnyilvánulatlannak és múlhatatlannak hívják. Az az Én felsőbb hajlékom, s a legvégső cél. Aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé.

22. vers A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét kizárólag vegyítetlen szeretettel lehet elérni. Habár lelki hajlékán tartózkodik, mégis áthat mindenen, és őbenne van minden, ami létezik.

23. vers Óh, Bharaták legjobbja, most a különböző időpontokat magyarázom el neked, amikor az ember örökre, vagy pedig csak egy időre hagyja el ezt a világot.

24. vers A Brahmant ismerők kedvező pillanatban, a tűzisten hatásának ideje alatt, fényben, a holdvilágos két hét és a Nap északi pályájának hat hónapja alatt távoznak el e világból.

25. vers A yogi ismét visszatér, ha a füst, az éjszaka, a holdfogyatkozás két hete és a Nap déli pályájának hat hónapja alatt hagyja el ezt a világot, illetve ha a Holdra jut.

26. vers Az anyagi világegyetem elhagyásának két módjáról írnak a Vedák. Az egyik világosságban, a másik sötétségben történik. A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben elmenőnek vissza kell térnie.

27. vers Óh, Arjuna, a bhakták ismerik e két utat, és sohasem kerülnek tévhitbe. Ezért gyökerezz szilárdan az odaadásban!

28. vers Az odaadó szolgálat útját járó személy nincs megfosztva az olyan eredményektől, melyek különben a Vedák tanulmányozásából, az önsanyargató áldozatok végzéséből, adományozásból vagy filozófiai és gyümölcsöző cselekedetekből származnak. ő végül is eljut a transzcendentális világba.

Kilencedik fejezet - A legbizalmasabb tudás

1. vers A Legfelsőbb Személy szólt: Kedves Arjunám, mivel te sohasem irigykedsz Rám, átadom neked a legtitkosabb bölcseletet, melyet megismerve megszabadulsz az anyagi lét szenvedéseitől.

2. vers Ez a tudás a bölcsesség királya, a legnagyobb titok az összes titok közül. Ez a legtisztább tudás, örökkévaló, örömmel végezhető, és a vallás tökéletessége, mert megvalósítása által közvetlen tapasztalatot nyújt az önvalóról.

3. vers Óh, Ellenség Legyőzője, akik az odaadó szolgálatban nem rendelkeznek hittel, azok nem érhetnek el Engem, hanem visszatérnek az anyagi világbeli születéshez és halálhoz.

4. vers Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.

5. vers És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, mégis Én Magam vagyok a teremtés eredeti forrása.

6. vers Tudd meg, hogy minden élőlény úgy nyugszik Bennem, miként a mindenhol fújó, erős szél állandóan az éteri űrben.

7. vers Óh, Kunti fia, a korszak végével minden anyagi megnyilvánulás visszatér Belém, de a következő korszak hajnalán újra teremtek energiám által.

8. vers Ez az egész kozmikus megnyilvánulás Nekem van alárendelve. Akaratom által újra meg újra megnyilvánul, s végezetül akaratom által is semmisül meg.

9. vers Óh, Dhananjaya, mégsem kötnek meg ezek a tettek Engem. Mindig különálló vagyok tőlük, mintha semleges lenne helyzetem.

10. vers Óh, Kunti fia, az anyagi természet az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lényeket. Az anyagi természet törvénye alapján ismétlődve teremtődik, és semmisül meg ez a megnyilvánulás.

11. vers Az ostobák kigúnyolnak, mikor alászállok emberi alakomban. Nem ismerik transzcendentális természetem és mindenek felett álló, páratlan uralmam.

12. vers Ezek a megtévesztett emberek vonzódnak a démoni és ateista nézetekhez. Ebben az illuzórikus állapotban a felszabaduláshoz, a gyümölcsöző tettekhez és a tudomány műveléséhez fűzött összes reményük vereséget szenved.

13. vers Óh, Prtha fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen lefoglalják magukat az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.

14. vers Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelen odaadással imádnak Engem.

15. vers A tudást művelők a Legfelsőbb Urat imádják, mint a páratlanul állót, a sokban jelenlevőt és az univerzális formát.

16. vers Én vagyok a szertartás, az áldozat, az ősatyáknak szóló áldozás, a gyógyító fű és a transzcendentális mantra. Én vagyok a vaj, a tűz és a felajánlás.

17. vers Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az ősatya. Én vagyok a tudás tárgya, a tisztító és az om szótag. A Rg,Sama és Yajur szintén Én vagyok.

18. vers Én vagyok a cél, a fenntartó, az úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a megsemmisülés, mindennek alapja, a nyugvóhely és az örök mag.

19. vers Óh, Arjuna, Én adom a hőt, s Én irányítom az esőt és a szárazságot. Én vagyok a halhatatlanság megszemélyesítője is; a létezők és a nemlétezők egyaránt Bennem vannak.

20. vers Akik a felsőbb bolygókra vágyva a Vedákat tanulmányozzák, és a soma italt fogyasztják, azok közvetve imádnak Engem. ők Indra bolygóján fognak megszületni, hogy isteni élvezetekben vegyenek részt.

21. vers A mennyei érzéki örömök élvezete után ismét visszatérnek a halandók bolygójára. Így a védikus elveket követve csupán röpke boldogsághoz jutottak.

22. vers De akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális Formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van.

23. vers Óh, Kunti fia, amit az ember a félisteneknek ajánl, igaz tudás nélkül teszi, hiszen valójában Engem illet az.

24. vers Én vagyok az egyetlen élvező, és az áldozat egyedüli célja. Visszaesnek azok, akik nem ismerik fel igazi, transzcendentális természetemet.

25. vers A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, akik a szellemeket és hasonlókat imádják, azok közéjük születnek, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.

26. vers Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.

27. vers Óh, Kunti fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!

28. vers Ily módon megszabadulsz a jó és a rossz cselekedetek összes visszahatásától, s a lemondás ezen elvével felszabadulszz, és eljutsz Hozzám.

29. vers Én mindenkivel szemben egyenlő vagyok: senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel pártoskodnék. De aki odaadással szolgál Engem, az Bennem van, a barátja vagyok, s Nekem is barátom ő.

30. vers Még ha valaki a legszörnyűbb tettet is követi el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert a helyes utat járja.

31. vers Hamarosan tisztességessé válik, és maradandó békét ér el. Óh, Kaunteya, hirdesd bátran, az Én hívem nem vész el soha!

32. vers Óh, Partha, legyen az bárki: nő, kereskedő, vagy alacsony család szülötte, ha oltalmat keres Nálam, elérheti a legfelsőbb rendeltetési helyet.

33. vers Akkor hát mennyivel jobbak a brahmanák, az igazak, a bhakták és a szent királyok! ők ebben az ideiglenes és nyomorúságos világban szeretettel szolgálnak Engem.

34. vers Elmédben gondolj mindig Rám, légy bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem! A Bennem való teljes elmélyüléssel biztosan eljutsz Hozzám.

Tizedik fejezet - Az Abszolút fensége

1. vers A Legfelsőbb Úr szólt: Óh, kedves barátom, erőskarú Arjuna, figyelj ismét abszolút szavaimra, melyeket a te érdekedben szólok, s melyek megörvendeztetnek majd.

2. vers A félistenek serege és a kiváló szentek sem ismerik származásomat, mert Én vagyok mindnyájuk eredete minden tekintetben.

3. vers Aki Engem megszületetlennek, kezdet nélkülinek és az összes világ Legfelsőbb Urának ismer, az a többi halandótól eltérően mentes az illúziótól és minden bűntől.

4-5. vers Értelem, tudás, kétségtől és tévhittől való mentesség, megbocsátás, igazmondás, önszabályozás, nyugalom, gyönyör és fájdalom, születés és halál, félelemnélküliség, erőszaknélküliség, kiegyensúlyozottság, elégedettség, vezeklés, adományozás, hírnév és becstelenség - egyedül Tőlem származik mindez.

6. vers A hét nagy bölcs, s az őket megelőző másik négy tudós, valamint a Manuk [az emberiség atyái] az Én elmémből születtek, s e bolygók összes lénye tőlük származik.

7. vers Aki igazán ismeri az Én dicsőségemet és hatalmamat, az vegyítetlen odaadó szolgálatba fog - ehhez semmi kétség sem fér.

8. vers Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, megkezdik odaadó szolgálatukat, és tiszta szívből imádnak Engem.

9. vers Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket Nekem ajánlották fel. Nagy örömöt, elégedettséget élveznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam társalognak.

10. vers Akik szüntelen odaadással élnek, és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.

11. vers Együttérzésből szívükben lakozom, s a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget. 12-13. vers Arjuna szólott: Te vagy a Legfelsőbb Brahman, a legvégső hajlék, a tisztító, az Abszolút Igazság és az örök isteni Személy. Te vagy az ősi Isten, transzcendentális és eredeti, és Te vagy a megszületetlen, mindent átható szépség. Narada, Asita, Devala és Vyasa, valamint minden más nagy bölcs ezt hirdeti Rólad, és most Te Magad is ezt mondod nekem.

14. vers Óh, Krsna, igazságként fogadom el mindazt, amit nekem elmondtál. Sem a félistenek, sem pedig a démonok nem ismerik személyedet, óh, Uram.

15. vers Bizony egyedül csak Te ismered Magad képességeid által, óh, mindenek eredete, lények Ura, istenek Istene, óh, Legfelsőbb Személy, univerzum Ura!

16. vers Kérlek, beszélj nekem részletesen isteni erőidről, melyek által áthatod a világokat, és bennük lakozol!

17. vers Óh, Legfelsőbb Misztikus, hogyan lehet Téged megismerni a szüntelen meditálás folyamatával? Óh, Magasztos Úr, milyen sajátságos formákban elmélkedjem Rajtad?

18. vers Kérlek, beszélj még egyszer részletesen hatalmas képességeidről és dicsőségedről, mert sohasem fáradok bele ambróziás szavaid hallgatásába.

19. vers A Magasztos Úr szólott: Jó, beszélni fogok neked, óh, Kuruk legjobbja, csodálatos megnyilvánulásaimról, de csak a legfontosabbakról, mert fenségemnek nincsen határa.

20. vers Óh, Gudakesa, Én vagyok a Lélek, aki ott lakozik minden élőlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége.

21. vers Az Adityák közül Visnu, a csillagok közül a ragyogó Nap vagyok. A Marutok közül Marici, a világító égitestek közül pedig a Hold.

22. vers A Vedák közül a Sama-veda vagyok, a félistenek közül Indra, az érzékek közül az elme, s Én vagyok az életerő [tudat] minden élőlényben.

23. vers A Rudrák közül az Úr Siva vagyok, a Yaksák és Raksasák közül a vagyon ura, Kuvera, a Vasuk közül a tűz [Agni], a hegyek közül Meru.

24. vers Óh, Arjuna, tudd meg, hogy a papok közül Brhaspati főpap, az odaadás ura vagyok. A generálisok közül Skanda, a háború ura, a vízgyűjtők közül az óceán.

25. vers A nagy bölcsek közül Bhrgu, a vibrációkban a transzcendentális om vagyok. Az áldozatokból a Szent Nevek vibrálása [japa], a mozdíthatatlan dolgok közül a Himalája.

26. vers Valamennyi fa közül a szent fügefa, a félisten-bölcsek közül Narada, a félistenek énekesei közül Citraratha, a tökéletes lények közül Kapila vagyok.

27. vers Tudd meg, hogy a lovak közül az óceánból származó, a halhatatlanság elixírjéből született Uccaihsrava vagyok. A királyi elefántok közül Airavata, az emberek közül a király.

28. vers A fegyverek közül a villám, a tehenek közül surabhi, a mértéktelen tejelő, az ősnemzők közül Kandarpa, a szerelem istene, a kígyók közül a legnagyobb, Vasuki vagyok.

29. vers A felsőbb bolygóbeli Naga kígyók közül Ananta, a vízi istenségek közül Varuna, az eltávozott ősök közül Aryama, s a törvényt hozók közül Yama, a halál ura vagyok.

30. vers A Daitya démonok közül az odaadó Prahlada, a hódítók közül az idő, a vadállatok közül az oroszlán, a madarak közül Garuda, Visnu tollas hordozója vagyok.

31. vers A tisztító dolgok közül a szél, a fegyverforgatók közül Rama, a halfajták közül a cápa, a folyóvizek közül a Gangesz vagyok.

32. vers Óh, Arjuna, az összes teremtmény közül Én vagyok a kezdet, a közép és a vég. A tudományok közül az önvalóról szóló lelki tudomány, a logikában a végső igazság vagyok.

33. vers A betűkből az A, az összetett szavakban a kettős szó vagyok, de Én a kimeríthetetlen időként is létezem. A teremtők közül Brahma vagyok, kinek sokarcú feje minden irányban lát.

34. vers Én vagyok a mindenkit elpusztító halál, és a jövőben keletkező dolgok létrehozója. A nők közül hírnév, szerencse, beszéd, memória, értelem, hűség és türelem vagyok.

35. vers A himnuszok közül az Úr Indrának énekelt Brhat-sama vagyok. A versek közül Én vagyok a Gayatri, amit a brahmanák vibrálnak naponta. A hónapok közül az aratás hónapja, az évszakok közül a virágot fakasztó tavasz vagyok.

36. vers A csalások közül a szerencsejáték, a ragyogók között a ragyogás, de Én vagyok a győzelem, a kaland és az erősek ereje is.

37. vers Vrsni leszármazottai közül Vasudeva, a Pandavák között Arjuna, a bölcsek közül Vyasa, s a nagy gondolkodók közül Usana vagyok.

38. vers A büntetések közül a büntetés lesújtó botja, a győzelemre vágyók közül az erkölcs, a csend formájában a titkok őre, a bölcsek között a bölcsesség vagyok.

39. vers Óh, Arjuna, ezenkívül Én vagyok minden lét teremtő magja. Nincsen olyan mozgó vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne Nélkülem.

40. vers Óh, ellenség hatalmas legyőzője, isteni megnyilvánulásaim végtelenek. Amit felsoroltam neked, az töredéke csupán végtelen fenségemnek.

41. vers Tudd meg, hogy minden gyönyörű, dicsőséges és hatalmas teremtmény pompám szikrájából születik csupán.

42. vers De mire való ez a részletes tudomány, óh, Arjuna? Énem parányi töredékével áthatom, és fenntartom ezt az egész univerzumot.
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Santmat
Kepesseg
Body Talk