Legutóbb személyes motivációimról írtam az önmegvalósítással kapcsolatban. Mivel filozofikus hangulatú vagyok, szeretném megmutatni, hogy hogyan is lehet a végső cél irányába haladni a Védák filozófiai kutatásán keresztül. H.H. Suhotra Maharája egy nagyon kedves ismerősöm, többször járt már Magyarországon. Ő rendszeresen és igen mélyen tanulmányozza a Védák különböző filozófiát, leíró könyveit. Legutóbb engedélyt adott arra, hogy egyik tanulmányát, az Upanisadok bemutatását lefordítsam, és elküldjem az AHIMSA honlapra. Remélem ez a 16 előadásból álló sorozat sokak számára inspiráló betekintést jelent majd, hogy mit is jelent valóban "kutatni" a végső cél után, illetve mi várható, ha valaki elérte már ezt a célt. Hiszen motiváció nélkül nincs cselekedet…

Bevezetésként szeretnék idézni egy másik könyv bevezetéséből is egy pár mondatot. Általában az idézetekkel az a helyzet, hogy sokan idegenkednek másoktól vett idézeteket belevenni mondanivalójukba. Én nem így vagyok ezzel, tisztelem és szeretem az olyan embereket, akik szépen, pontosan megfogalmaztak érzéseket, gondolatokat, s e tiszteletemet szeretném kimutatni szavaik pontos átadása által. Akkor hát jöjjön az idézet a Védák iránti kutatás hangulatáról!

Devamrita Swami: Kutatás a Védikus kultúra Indiája után

Első fejezet

Kezdődjék hát a nagy utazás a Védák vizeire. A tudásról vallott jelenlegi elképzelésünk partjáról indulva behajózunk India végtelen óceánhoz hasonlatos Védikus kultúrájának vizébe. Ahogy egyre messzebb és messzebb jutunk el, a vonzó információk örökké változó hullámainak tánca által látásmódunk kiterjed és szárnyalni kezd, majd elérkezünk a transzcendens  végtelennek tűnő határáig. Ha visszatekintünk a megtett útra, újra élvezhetjük az intuitív kíváncsiság illatos szellőit, melyek hozzánk hasonlóan sok-sok érdeklődőt ösztönöztek már szelíden ugyanerre a kalandos utazásra, a világ legősibb bölcsesség-óceánjának kikutatására.

Manapság a világ ismert tudósai, filozófusai között egyre-másra találkozhatunk olyanokkal, akik szerint a tudás megszerzésének nyugati módszere elégtelen és ráadásul meglehetősen problematikus is. Ennek oka abban rejlik, hogy eredetéből fakadóan korlátozott, sőt számos nyugtalanító hiányossággal is rendelkezik. Ezzel egyidőben az élet céljának elvesztése krónikus betegségként rágja Európa, Amerika, valamint a "védőszárnyaik" alatt élő sok millió ember szívét. A modern társadalmi felgyorsuló fejlődése ellenére a kíváncsi embereket arra inspirálta ez az üresség, hogy más kultúrák irányába forduljanak, vajon ők miként rakták össze az élet kirakós játékát.

Különösen vonzónak tűnnek azok az ősi civilizációk, melyek holisztikusan fogták fel a világot, amivel együtt jár a kozmosz "teljes egészként", vagy "élő szervezetként" való felfogása. Talán megengedhetjük magunknak, hogy csendes elismeréssel adózzunk ezen kultúrák előtt, ahogy az univerzumot és a természetet egy olyan egységes, élő szervezetként kezelték, mely minden porcikájában jelentéssel bír.

 

Szerző: Gaura Nitai dasa - Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez