Menu Content/Inhalt
A gnosztikusok
ImageA hivatalos kereszténység teljesen kiirtotta tanaiból a gnózist. A gnoszticizmus irányzatai valóban szerteágazóak, sok fantasztikus, túlzó, ellentmondásos, túlburjánzóan részletező, nehezen követhető írást termelt ki a doketizmustól (látszattest tan), a 365 eon szellembirodalmáig. A Nag-Hammadi lelet feltárásáig (1945) kevés volt az eredeti fennmaradt írott anyag (gnosztikus apokrif evangéliumok, Pistis Sophia stb.), inkább csak a gnosztikusok ellen írt vitairatokból ismertük tanaikat. Az újonnan feltárt írások szövevényében gyakran megtaláljuk az igazi gnózis állításait, bár nehezen kibogozható formában. Jól jellemzi Kákosy László egyiptomi gnózisról írt könyvének címe a gnosztikus irodalmat: Fény és Káosz. Megkapó a vágyódásuk a pleroma, a teljesség, a világító tenger, az istenség székhelye felé. A misztikus istenség avatott hirdetői ők. Íme egy rész a Papyrus Berolinensisből:

"Ő az igaz Isten, a mindenség atyja, a láthatatlan, aki a mindenség felett van, aki az ő halhatatlanságában létezik, a tiszta fényben, amelybe senkinek a szeme világa sem pillanthat be. Ő a Szellem és nem helyes azt gondolni, hogy bármilyen jellege van. Felette áll az isteneknek, Ő az Uralom, mely felett senki sem uralkodik. Ő az örökkévaló, aki mindig létezik. Nem is lehet beszélni róla, mert senki sem fogta fel Őt. Nevét nem lehet megmondani. Ő a mérhetetlen fény, a folttalan szent tisztaság."

A gnosztikusok abban általában egyetértenek, hogy világunkat nem a legfelső Isten formálta ilyenné, hanem egy demiurgosz ("kézműves") isten, és ő és az ördög viaskodnak köreinkben.

E felfogás kifejtése azonban mérhetetlenül hosszadalmas, bonyolult, sok verzióban létezik.

A Nag-Hammadi lelet iratai szerint egy eoni lény, Pistis Sophia önkényes teremtési akaratának gyümölcse Jaldabaóth, az első arkhon, aki azt mondta az embereknek: "Én féltékeny Isten vagyok és nincsen más Isten rajtam kívül". Ő, Kronos-Saturnus-szerű figura aki ellen fia a Jupiter-szerű Szabaoth fellázad. Utóbbit felviszik az igazi menny alatti függöny alatt lévő legfelső égbe, ahol a jobbján a Krisztus áll: Jaldabaóth viszont Évával nemzi az emberekkel foglalkozó isteneket, Jahvét és Élohimot.

Nem kevésbé bonyolult, de keresztényibb a Pistis Sophia című irat, ahol a 13., tehát a Zodiákus fölötti Bonból lebukott Pistis Sophiát sok könyörgése hatására Krisztus kimenti és felviszi a fénybe.

A demiurgosz-Istent hirdetik a sokáig élő gnosztikus vallási mozgalmak (marcionisták, manicheusok, bogumilek, katárok) is.

A gnosztikusok megegyeztek a lélek preegzisztenciájában (megelőző létében). Basilides és Isidorus a lélekvándorlás részleteit is taglalták (miszerint Zodiákus szintű Bolygóprincípium-lény Morcion a II. században alapítja meg közösségét. Az Ó-testamentum Istenével együtt az egész Ó-szövetséget elveti, csak a Márk-evangéliumot, Pál leveleit és saját antitéziseit ismeri el Szentírásként. Működése nagy ösztönzést adott a kánoni iratok összeállítására.

Mani babiloni próféta volt a III. században. Tanításai szerint ezt a világot az oroszlánfejű, sárkánytestű ősördög alakította ki. A Világosság Királya azért teremtette az ősembert, hogy harcban legyőzze az ősördögöt. Először az ördög kerekedett felül, de a Világosság Királya az ember segítségére jön. Először csak a "választottak" (akik a száj, a kéz, és az öl pecsétjét vállalják, tehát vegetáriánusok, tisztán cselekvők, cölibátusban élők) tudják a bennük fogságbeesett világosságot a Napba visszavezetni. A többieknek a Tízparancsolat szerint kell élniük és a választottakat kell segíteniük. Kezdetben Szent Ágoston is manicheus volt. Meni keresztény követői lettek a balkán bogumilek (Istenszeretők) és a francia katárok (tiszták).

A katároknál az ótestamentumi "rossz" isten maga Satanael, aki Évával Kaint nemzette, az újtestámentumi "jó Isten": Krisztus. A katárokat a XIII., a bogumileket a XV. században irtotta ki a hivatalos egyház.

Egyetértenek abban, hogy a test a lélek börtöne. Talán a legjelentékenyebb, legnagyobb hatású gnosztikus, Valentinus volt. Ő kimondta, hogy vannak hylikus (anyagias), pszichikus (lelkies, vallásos) és pneumatikus (szellemiség által vezetett, gnosztikus) emberek. Csak az utóbbiak tudnak felemelkedni az aszkézisnek arra a fokára, amelyen a lélek ismét egyesülni képes istenével. Fennmaradt néhány olyan írás is, pl.: a Tamás Cselekedeteiről szóló iratban található Gyöngy himnusz (a II. századból), ami minden értekezésénél szebben írja le a lélek testbe börtönzöttségének élményét, s isteni lénye (a "gyöngy") újrafelfedezése utáni visszatértét az Atya házába.

E himnuszban az "Egyiptomba", e földi világba tévedt szerelmetes gyermek mennyei levelet, üzenetet kap:

"Csókoltam pecsétjét, könnyekkel öntöztem; a drága levélkét sírva betűzgettem. Előttem állt Atyám, nemes származásom, gyöngyöm is, mily drága! én meg sírom ásom. Nem! Megyek! A sárkányt álomba ringatom Enyém lesz a szép gyöngy azt nála nem hagyom."

Valóban meglátja és megszerzi a gyöngyöt, s így ujjong:

"Mehetek már haza, misem tart itt vissza, vethetlek a porba te szennyes, otromba egyiptomi ruha. Karomat kitárom, úgy terítik reám Atyám kincstartói bíborvörös tógám, az én kis köntösöm - könnyekkel öntözöm - "

Útja végeztével tényleg visszaléphet az égbe:

"Királyok kapuján léptem én az égbe királyok közt kaptam helyet örökségben Atyám megígérte, hogy tovább is viszem; mígnem áldozatom, gyöngyömet a drágát Istenek királya lába elé teszem. Aki adta, annak a trónjához viszem."
 
Forrás: Szász Ilma, Az élő fény árnyéka, Kőröspatak, 1997
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia