Szükséges a Szellemi Iskolát részletesebben megvizsgálni és ezt a látszólag elvont fogalmat valamelyest meghatározni. A Szellemi Iskolában három olyan erő nyilvánul meg és bontakozik ki, amelyet minden világvallásban a nagy, isteni lénynek tulajdonítanak. Az isteni akarat az Atya fogalmával, az isteni bölcsesség a Fiú fogalmával, az isteni tevékenység pedig a Szent Szellemmel van kapcsolatban. Ezért a Szellemi Iskolát Istennel és a belőle kiinduló három erővel azonosítjuk.

A Szellemi Iskolát Atyának nevezzük, akivel a Fiú képében találkozunk, s aki a Szent Szellem által visz bennünket a megújulás ösvényére. A tanuló a Szellemi Iskolában közvetlenül találkozik a Szent Szellemmel, a Vigasztalóval, aki Jézus Krisztusról tanúskodik. A tanuló a Szellemi Iskolában átéli az aktuális Krisztussal való találkozást, minden történelmi és előítélettel telített dogmatikus keret nélkül. A tanuló a Szellemi Iskolában tapasztalja az Atyaszívet, mely megnyilatkozik elveszett és újra megtalált gyermekének. Hogy itt nem misztikus hallucinációról, nem a Szellemi Iskola felelőtlen magasztalásáról van szó, hanem világos tudásról és a gondolkodás kényszerítő eredményéről, azt a következőkben remélhetőleg sikerül bebizonyítanunk. Ha a tanuló fel akarja fogni álláspontunk ésszerűségét és okait, akkor késznek kell lennie a független gondolkodásra, s meg kell szabadulnia a hagyományoktól és tekintélyektől.

Állítjuk, hogy a Szellemi Iskolában és a Szellemi Iskola által abszolút véget érhet minden évszázados spekulálás Istennel, Krisztussal és a Szent Szellemmel kapcsolatban. Az istenfogalom és Isten létezésének megismerése a Szellemi Iskolában és általa erős, tudományos alapokra találhat.

Vallásos körökben általában mit tud az ember elsőkézből, saját tapasztalatából Istenről, Krisztusról, a Szent Szellemről és más erőkről, amelyeket a Szentírás említ? Az ember nagyon alázatosan beszél ugyan róluk, egészen bizonyos bennük, a teológus úgy véli, hogy különösen részletesen ismeri őket. Mindez azonban nagymértékben spekuláció, találgató hit, ami a Biblia és az egyház tekintélyén alapul. Alapjában véve nem tud az ember semmit!

Mit tud és tapasztal a vallásos ember istenéről és az isteni erőkről? Ha minden személyes vallási tapasztalatot visszavezetünk a helyes arányokra, akkor jóformán nem marad más, mint kísérlet, érzelmesség és szajkózás. A tömeg vallásos életének mélyebb oka a vérben nyilatkozó örökség és egy közös gondolati kép állandó éltetése. A szokások teszik, esetleg harmónikus múltunk, melytől nem tudunk megválni, a misztikus otthoni környezet vagy a misztikus hajlam, hogy úgyszólván változatlanul próbáljuk fenntartani a külsőséget és a spekulálást. Ha azonban őszinték vagyunk, akkor be kell vallanunk és fel kell ismernünk, hogy kezünk mindezek után üresen marad.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a Szellemi Iskola által a félig-meddig ateizmus és az általános vallástalan nézet is véget érhet. Az egyház múltja és az egyházi tevékenység, a lelkészek és más egyházi nagyságok viselkedése, az úgynevezett hívők millióinak tettei és életmódja számtalan embert idegenített el az igaz vallástól, s így az önkéntelenül idegenkedők vére által a föld különböző tájain egy vallástalan nemzedéket hozott létre. E hitetlenek tagadása azonban ugyanannyit vagy éppoly keveset ér, mint az úgynevezett hívők vallása.

Véleményünk szerint a világban vallásról - magasabb, megváltó értelemben - általában nem vagy már nem lehet beszélni. Az emberiség és a világ igazi szellemi felemeléséhez ezért egy teljesen új vallási tájékozódásnak és új szellemi beállítottságnak kell utat törnie. Hogy ennek a vallási tájékozódásnak mennyire újnak és átfogónak kell lennie, azt az őszintén kereső ember csak a Szellemi Iskola által kinyilatkoztatott egyetemes tan alapos tanulmányozása révén fogja megérteni. A Szellemi Iskola által átéli és megtapasztalja a három, mindenütt jelenlévő Istenerő tevékenységét és jelenlétét.

Látja, hogyan fáradoznak a világért és az emberekért, s a Szellemi Iskola segítségével kapcsolatot teremt ezzel a három erővel úgy, hogy személyes tapasztalatból, látásból és tudásból tanúskodhat az itt lévő, a bennem lévő és a világban lévő Istenről. Ehhez nincs szüksége valami szöveg vagy egyház tekintélyére, s gyermekeinek sem tudja átadni vagy rájuk erőszakolni.

A Rózsakereszt misztériumainak tanulója felismeri: nem igényeljük magunknak azt, hogy abszolút Isten-fogalmat közvetítünk. Csak tanúskodunk Istenről, aki megnyilvánult a testben, tehát az istenerőkről és az isteni érintésről, melyet megismerhetünk és tapasztalhatunk.

A Logosz mindig a teremtése és a teremtménye által igazolja magát. Ha pedig az ember felfedezi, hogyan mutatkozik meg a Logosz teremtésében és teremtményében, akkor megérti az isteni mentési folyamatot is, ahogyan az nekünk meg akar nyilatkozni. Az ilyen megnyilatkozás soha sem lehet korlátozott vagy dogmatikus. Nem lehet egyetlen könyvben leírni, vagy néhány szóval elmondani. Ezért marad örökké tanuló az az ember, aki rálép a misztériumok ösvényére. Tudása mindig elmarad a megnyilvánulás mögött. Ha a tanuló valahol lerögződik az ismereteknél és hiányzik a nyíltsága a megnyilvánulással szemben, akkor őt az intellektualizmus megkövesedése ejti hatalmába.

Az Istennél lévő bölcsesség megközelítése láthatártól láthatárig tartó örök előrehaladás. A Rózsakereszt ezen a filozófiai alapon akarja végezni emberszolgálatát. Az idők kezdetétől fogva van tehát egy Isteni Hierarchia, mely emberekben és emberek által nyilatkozik meg. Ebben az isten-emberi hierarchiában hat és működik a fent említett háromszoros Isten-megnyilvánulás. Ez a hierarchia olyan lényekből áll, akik vagy ellenálltak a nagy kísértésnek, amely az ősmúltban az emberiség bukását okozta, vagy pedig azóta újra felemelkedtek eredeti rendeltetésükhöz. Ez a hierarchia tehát nagyon közel áll hozzánk.

Ez alkotja az Úr Élő Testét. Nagyon hosszú idők folyamán hatalmas szervezetté fejlődött, és állandóan erősödik, mert egyre újabb élő részek csatlakoznak hozzá és illeszkednek bele ebbe a magasztos testbe. Mivel ez a hierarchia mindig az isteni természettel és az isteni tervvel összhangban mozog, szüntelenül és egyenletesen átsugározza és befolyásolja a nagy kozmikus és kozmoszon túli háromságos isteni erő. Ezért azt lehet mondani - és a tanuló mély igazságként fogja megtudni és tapasztalni -, hogy »Isten a hierarchián keresztül nyilatkozott meg az emberiségnek. A dolgok vizsgálójának továbbá az is világos lesz, hogy ez a hierarchia, mivel az emberi élethullámból emelkedett ki, nagyon erős vérkapcsolatban áll mindenkivel, aki ebben a földi természetben tévelyeg, s hogy emiatt az isteni erők, melyek ezt a hierarchiát használják közvetítőként, ezen keresztül szintén vérbeli kapcsolatot tartanak fenn az egész emberiséggel. A krisztusfáradozás tehát, mint a Logosz tevékenysége, nem korlátozható történelmileg egy kétezer éves időszakra; itt örök érintésről van szó.

Amit Jézus Krisztus alatt kell értenünk, az a krisztuserőnek egy hatalmas, újabb kezdeményezése, újabb krisztus-megnyilvánulás a hierarchia közreműködésével. Ugyanakkor a jézusmegnyilvánulás fontos, egyedülálló egészségessé válási, vagyis üdvfolyamatra tereli a figyelmet, mert az isteni erő Jézusban közeledik az emberi vérerőhöz a legjobban, a legbensőbbekig. Jézus a mieink közül való volt! Azért mondja az értő tanuló, hogy Jézus Krisztusban Krisztus is a miénk lett.

Azóta lehet az Isteni Hierarchiát jogosan Krisztus-hierarchiának nevezni. A Krisztus-hierarchia vagy Szellemi Iskola tehát egy hatalmas, magasztos, élő szervezet, melynek számtalan tagja szellemben és törekvésben abszolút egységet képez, holott mind nagyon fejlett egyéniséggel rendelkezik. Ez az Iskola az anyag és a szellem minden területén tevékeny, él és jelen van. A testben megjelent Istennek neveztük; ez minden mindenben; egyetlen ember sem kerülheti el; ez képezi - természeti szükségként - az ösvényt, az egyetlen iskolát, a tényleges megváltás egyetlen lehetőségét.

Most már mondhatjuk ezt így anélkül, hogy a tanuló szemében a kicsinyesség és a szektásodás látszatát keltenénk. Ennek a meghatározásnak az a célja, hogy a szívben közvetlenül foghassuk fel a "krisztusfáradozást", és teljesen logikus, hogy a Szellemi Iskola a "jézusmegnyilvánulás" óta az keresztjéről nevezi magát, és ráébreszti a tanulót, hogyan kell az elérés vörös rózsáját a kereszt közepére erősítenie. A tanulónak nem kell tehát megállnia a történelmi jelenségnél mindenféle kérdéssel, hogy hogyan is volt ez; nincs szüksége mindenféle szöveg tanulmányozására, és nyugodtan távol tarthatja magát mindenféle teológiai és filozófiai vitától. Másokra hagyhatja a világ szellemi meghasonlásának tanulmányozását és áz azon való vetélkedést, hogy kinek a birtokában van az igazság. A rejtélyek tanulójának nem kell dogmatikus értekezéseket megtanulnia és a teológia egyetemi fokozatait elérnie ahhoz, hogy joggal szólalhasson fel.

Mert van most és itt egy, az emberiségnek megnyilatkozó, élő, hierarchikus Krisztus-lény, sok-sok ezer taggal, a Láthatatlan Egyház, mely dicsőséget és világosságot sugároz az anyag és a szellem minden területére. E lény hatása elől senki sem menekülhet, mert a Szellemi Iskola rendkívül intelligens és bonyolult rendszer segítségével minden embert befolyásol, közvetve.

A tanulónak ezen kívül lehetősége van arra, hogy közvetlen összeköttetésbe lépjen a hierarchikus Szerzettel, ha megvan az úgynevezett ősemlékezése, tehát a korábbi, elveszett emberi dicsőség emléke és kész az alapvető megváltozásra. Ha ez a készség állandóan hűséges, kitartó cselekedetekkel teli életben bizonyosodik be, akkor a tanuló azon az úton jár, ami a Szellemi Iskolával való kapcsolathoz vezet. Ez a kapcsolat aztán azt jelenti, hogy felvételt nyer a Krisztus-hierarchiába, s élő tagja lesz Krisztus Egyházának.

Lehetséges, sőt valószínű, hogy az olvasó ezektől a kijelentésektől kissé idegenkedik. De mindez minden időkben ismeretes volt, ha olykor rejtett vagy megcsonkított formában is, vagy túlságosan is világos, s ezért érthetetlen nyelven. Minden világvallás tanúskodott a hierarchia létezéséről, az isteni testről, mely emberekben és emberek által nyilvánul meg. Minden vallás ismert név szerint lényeket, akik ehhez az élő testhez tartoztak, s ebből az élő testből kiindulva tökéletes szentségben és erőben tevékenykedtek és törekedtek. Minden vallás a megváltottainak egész sorát tartja számon. Ez aztán gyakran okozott nagyon helytelen és kétes helyzeteket. Gondoljunk csak a római katolicizmusra középkori szentimádatával és egyházi gyakorlatával, ahol jó néhány lényt avattak tisztán külső, önkényes, egyházpolitikai okokból a Krisztushierarchia tagjává, míg másokat, akik esetleg sokkal inkább megérdemelték volna, nem nyilvánítottak szentnek.

Így keletkezett és épült fel egy panteon, földi önkénnyel és az egyházi érdekek szolgálatára. A Krisztushierarchia utánzataként egyházi hierarchia keletkezett, egy különösen veszélyes testület, mely az anyag és a szellem több területét veszélyezteti, s amelyről még beszélni fogunk.

Ezzel kapcsolatban a brahmánizmust, a tibeti buddhizmust és a mohamedánizmust is megemlíthetjük, mert egyházi szentjeik panteonjával ugyanabba a formális szolgálatokba és ugyanabba a veszélybe keveredtek.

A reformáció - mint természetes reagálás a római katolikus hanyatlásra - joggal üzent hadat a szentek gyülekezetének és azok vészterhes követőinek, ezzel visszautasítva a római katolikus egyház hierarchiáját. A protestantizmus azonban ugyanakkor, tudatlanságában, megtagadta a Krisztus-hierarchia létezését, s ezzel más dolgokban is elprotestálta az igazságot.

A Krisztushierarchia lényegében abszolút névtelen, mert a Krisztustest élő tagjai egyek benne. Ha a Krisztushierarchia tagjával vagy tagjaival találkoznánk, akkor legfeljebb gyaníthatnánk, hogy kivel, milyen lénnyel van dolgunk, mert mindegyik csak Krisztus szolgájaként, a Szellemi Iskola szolgájaként mutatkozna be. Így nem áll fenn annak a veszélye, hogy az értetlen, élősködő tömeg szentek panteonját alkotja belőlük.

Reméljük, hogy ezzel a magyarázattal közelebb hoztuk a Háromszoros Isteni Lényt, mely a Szellemi Iskolában és annak révén tevékeny az emberiség megváltása érdekében anélkül, hogy valami tekintélyre vagy történelemre támaszkodnánk. Ez valódi érték, melyet mindenki a jelenben közvetlenül és valóban elsajátíthat. Ha most, kedves Olvasó, az Ön kedvéért elővesszük a Bibliát, kitűnik, hogy nem mondtunk semmi olyasmit, amit a Szentírás ne erősítene meg teljes egészében. A Bibliát azonban tényleg csak az Ön kedvéért idézzük, mert amit mondtunk, az nemcsak azért igaz, mert a Bibliában áll. Akkor is igaz lenne, ha nem állna ott. A tanulónak minden írásos és egyéb külső tekintélyen felül kell emelkednie. Akkor felszabadul benne az igazság, és képes lesz az igazságot mindig igazságnak felismerni.

Emlékeztetünk többek között a korinthusbeliekhez írt első levélre (12), és az efézusbeliekhez írottra (5:30), ahol az Ő testének tagjairól van szó, továbbá a filozofikus János Evangélium több kijelentésére:

"Eljövünk és nála fogunk lakozni."; "Maradjatok énbennem, ahogyan én is tibennetek maradok."; "Mindaz, ami az enyém, az mind a tiétek is. Megdicsőíttettem őbennük. És én a dicsőséget, melyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egyek vagyunk; én őbennük és te énbennem. Akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek."

Krisztus itt nem a földi emberre vagy arra a szervezetre utal, mely magát a földön egyháznak nevezi, hanem azokra, akik Őbenne megszabadultak a Földtől, s akiket a Biblia együttesen eklézsiának is nevez ez a Szellemi Iskola.

Amióta alapvető megváltozással megkezdtük a munkánkat az emlékezet szellemi ösztönzésére, alávetettük magunkat a szellemtörvénynek, a szellemtörvény filozófiájának és a szellemtörvény alkalmazásának, s ezzel ráhangoltuk magunkat a Krisztus-hierarchiára, a Szellemi Iskolára, hogy így alulról, mágia és beavatás segítségével felemelkedjünk hozzá. Ezért bensőséges hálával közölhetjük, hogy az Egyetemes Szerzet mágneses láncával 1953. augusztus 20-a óta fennáll a kapcsolat, és ifjú gnosztikus Szerzetünket társnak vették fel a hierarchiába.

 

Forrás: Jan Van Rijckenborgh, A modern rózsakereszt elemi filozófiája, 1993

www.lectorium.hu