Alapja az a szemlélet, hogy a világtörvény, a Tao, az egységet képező két őserő (jang és jin) összhangját hozza létre. Misztikusabb irányzatának legnagyobb mestere, Lao-Ce (i.e. VI. sz.) szerint: Az erény útja a Tao felfogása és követése ráhagyatkozó ún. nemcselekvő cselekvéssel (vej-vu-vej). Alaptételeit a Tao te king (Út és erény könyve) fekteti le. Misztikus bölcsesség ez. Mély, olykor homályosnak tűnik, sokértelmű. Élővé teszi számunkra az "isteni közeget".

A tanizmus átitatta a Kínába érkező Mahájána buddhizmust. Ezzel az ízzel gazdagodva vándorolt tovább Japánba, hogy ott kissé fanyarabb tónusban ismét felszínre jusson a Zen tapasztalatokban.

A Tao szavakban ki nem fejezhető, ezért Lao-ce körülírásaival jellemzem a Tao-te-king néhány verse szerint Stojits Iván fordításában:

25. Az ember alá van vetve a Földnek A Föld alá van vetve az Égnek Az Ég alá van vetve a Taonak Tao pedig önmagát kormányozza.

1. Az örökkévaló Tao szavakban ki nem fejezhető. Minden elnevezés, mellyel az örökkévaló Taot illethetjük, fogyatékos. Ez a megnevezhetetlen Tao teremtője az égnek és a földnek. A látható természet külső megnyilvánulása a láthatatlan Taonak. Tao megismerésére csak a teljesen megtisztult lélek juthat. A szenvedélyek rabja csak a külső természetét láthatja. A láthatatlan Tao és a látható természet tulajdonképpen egyetlen egy fenséges élettenger. Csakhogy a Tao a kifürkészhetetlen ősok, a titokzatos szülőanya.

A kínaiaknál az Ég (Tien) felelt meg Istennek, A Tao így leginkább a mi misztikus Istenségünkkel feleltethető meg. A kínai világszemlélet a túlvilágban a túlélő ősöket érzékelte, akiknek sorsa az itteniek áldozataitól függ, de ha az itteniek részesítik őket az áldozatok éltető erejében, akkor védőszellemként tudnak működni. A császár viszont a túlvilágon nem a mi környezetünkbe kerül, hanem az Égistenébe, és őt szolgálja. A vallássá lett Taoizmus túlvilágában Lao-Ce és a szentek egy Kunlunnak nevezett magas hegyi paradicsomban, a védőszellemekké lett aszkéták a Boldogok szigetén, a rosszak a föld különböző régióiban élnek és ide térnek vissza.

14. A Csend az, amit nem hallhatunk, akárhogy figyeljünk is rá. Az üresség az, amit meg nem tapinthatunk, ha utána nyúlunk is. Mivel mindez a Nagy Ismeretlen, ennélfogva a Nagy Egységnek, Taonak tekinthetjük. A Tao tevékenysége határtalan, de meg nem nevezhető. Amikor Tao magából kilép, ugyancsak magához tér vissza. Ez a kifürkészhetetlen titok. És mégis megtalálta az utat az, aki a Taonak ősrégi bölcsessége szerint él.

78. Semmi sem oly gyönge és engedékeny a világon, mint a víz, és mégis nincs párja, ha le kell győzni a merev, kemény anyagot. Ez a hatalom a győzni nemakarásból származik.

Ugyanez Weöres Sándor verselésében így hangzik:

"Az ég alatt a leggyengébbek átfúrják, ami a legkeményebb, mindenben fészke van a nemlétnek, ereje a nemcselekvésnek."

A kínai univerzizmus aktívabb, tevékenyebb irányzatának tanítója, Kon-fu-ce (i.e. 551-478) szerint:

Az emberben munkálkodik a Tao, az örök erkölcsi törvény, ezért az ember eredendően jó, rosszasága a hiányzó belátás következménye. Az eszményi ember az igaz tradíció átlátása és a helyes viselkedés kifejlesztése révén alakul ki. Kon-fu-ce szerint a helyes hagyományokat tartalmazza az Ji-King (Változás könyve) és a Su-King (Írások könyve). Ezek feldolgozására több élet sem lenne elegendő és mégis: "Türelmesen törekszem és másokat is arra buzdítok, hogy türelmesen törekedjenek." - mondta Kon-fu-ce mester. Így 60 éves korára elérte, hogy "követhettem a szívem szavát, s a Törvényt nem léptem át".

Kon-fu-ce az Égről nem volt hajlandó nyilatkozni, míg a Földet sem értjük tökéletesen. Így a kínai nép túlvilághitét a buddhizmusból kellett kölcsönözze, etikáját Kon-fu-ce-tól, misztikáját Lao-Ce-tól vette át, szertartásait a hagyományos vallásosságból merítette. Így ötvöződött össze a kínai univerzizmus, sok száz millió ember hite.

 

Forrás: Szász Ilma, Az élő fény árnyéka, Kőröspatak, 1997