2008.07.17.

 

A Belső Szabadság

Ahogy a  hozzám beérkező tanácskérő leveleket olvasom, meglepetten veszem észre, hogy nőt és férfit, itt a világ másik oldalán Új-Zélandon, ugyanazok a párkapcsolati kérdések foglalkoztatják, mint Magyarországon... Hogyan lehetnénk boldogok? Ki fog engem szeretni? Hogyan találom meg a legmegfelelőbb párt magamnak?

Mindannyian tudjuk, hogy ezek nagyon összetett kérdések. Azt gondolom, hogy nő és férfi boldogsága nem azon múlik, hogy megtalálják-e egymást, hanem azon, hogy önmagukkal milyen viszonyban vannak, mennyire függetlenek saját belső nehézségeiktől, mennyire szabadok - mert szabadnak lenni, nem azt jelenti, hogy meg merem csinálni, azt, amit eltervezek és úgy, ahogy elgondolom...

Felelős együttműködés

Sosem volt annyira szükség nő és férfi együttműködésére, mint ma, amikor a női és férfi szerepek átalakulóban, megújulóban vannak. Ahhoz viszont, hogy felelős együttműködő társakká váljanak, a hiányok sorolása helyett, be kell lássák, hogy az értékek, amelyek után vágyakoznak, nem a külső, hanem a Belső világban érhetők el. Ezek a Belső értékek a szeretetből fakadó figyelmesség, türelem, kedvesség, előzékenység kihívását teremtik meg számukra. Ez a kihívás mindannyiunk életének valódi értelme. Szívünk Ereje tart meg bennünket önmagunkban, nehéz helyzeteinkben és megtart bennünket egymásban, s Istenben is.

"A Szív Egy Pontja"

Ez nem a szerelem szédítő bájitala. Az anyák tudják igazán, mit jelent ez valójában. Miféle láthatatlan szál ez, mely akkor is összeköt, ha mérföldekre vagyunk egymástól, s még akkor is, ha már nem is vagyunk ebben az életben.Láthatatlan, s mégis megfogható, tapintható valós - magasabb érzelem ez, mely valódi, misztika nélküli, sokszor igenis racionális, a gyökerekig, és  az ősi - szakrálisba vezet. Ez a Energia, mindannyiunk sajátja, születésétől fogva, hiszen ezzel születünk e földi életbe, s feladatunk ezt az Energiát működtetni. Nő és férfi egy pontban ér össze a Szív Egy-pontjának hívom ezt: Istenben.
Szeretni, vagyis feladni az önös érdekeket, feladni kicsinyes igényeket, azért, hogy tápláljam, ébresszem a figyelmességet, hogy egyre jobbá váljak mások, a létezés, a Mindenség javára.