Másfél évvel ezelőtt, 1998 július 21-én, a Csikszentkirály fölötti Bakónyaka nevű erdőben, természetes körülmények között, vagyis természetes módon és minden orvosi asszisztencia és klinikai beavatkozási lehetőség (perfúzióval önkényesen beindított szülés, az anya hanyatt fektetése, zsibbasztás és gátmetszés, stb.) nélkül született meg az erdélyi kislány, aki az édesanya "tudatos felkészülésének és saját természetes szülő erejébe vetett hitének köszönhetően nem kórházi szülészeti osztály gyógyszer és fertőtlenítő szagú levegőjét szívta tüdejére születése pillanatában, hanem a fenyvesek ózondús levegőjét.

 

Persze e sokak által vakmerőnek és felelőtlennek minősített "vállalkozásnak" az indító okai nem e romantikus mozzanat elérésében álltak. Az élete első várandósságát áldott állapotnak és nem terhességnek nevező kismama a férje támogatásával, azért döntött a természetes szülés mellett, mert amint mondja, felháborítónak találta azt a fennhéjazóan megalázó és negatív szuggesztiókkal telített bánási módot, amelyben várandósága első hónapjaiban részesítették az ő és a magzat állapotát vizsgáló nőgyógyászok.

 

"- Mintha egy harmadrendű szereplő, egy infantilis gyermek lettem volna, aki a doktor urak figyelmeztető tanácsai nélkül még lélegzeni sem tudna úgy, hogy a magzatnak az megfeleljen. Negyedik hónapban voltam, amikor egy rutinellenőrzés alkalmával, ugyanaz az orvos, aki az én születésemkor idejekorán beindította az anyám szülését és nőgyógyászati fogóval a fejemnél fogva kiráncigált az édesanyámból, csak azért, mert neki járt le a munkaideje, visszarendelt ultrahangos vizsgálatra, mert kicsinek találta a hasamat, vagyis a magzat sejtett méreteit. Férjem morgolódni kezdett, hogy ez micsoda baromság, hiszen azt sem lehetett tudni, hogy mikor fogant, ugyanis annak idején hat nőgyógyász is keresgélte - többek között ekográffal is Medárdát a hasamban, amikor a menstruációm öt hete kimaradt, de nem találták, és csak egy hónap múlva derült ki, hogy tényleg "terhes" vagyok. Másnap láthattam a képernyőn, hogy Medárda ijedtében úgy összerándul a hasamban, mintha egy géppisztollyal rálőttek volna, amikor az ekográf érzékelő fejét a hasamra tették. Ekkor egyértelmű lett számomra, hogy ezek a vizsgálatok nem tehetnek jót neki, ha ennyire megrázkódik és összehúzódik. "- Egyelőre úgy néz ki, mintha rendben lenne, de feltétlenül jöjjön vissza egy hónap múlva. " - mondta az orvos.

 

"- Nem kedvesem, ezt a bizonytalanságban tartásodat szolgáló hoci-nesze játékot nem fogjuk nekik eljátszani, mondta a férjem, a mi gyermekünknek semmi baja nem lehet, mert szeretetben fogant, szeretettel várjuk érkezését, és te egy egészséges fiatal nő vagy, aki soha nem szedett fogamzásgátló tablettát. Nincs szükségünk tudományos ördögidézésekre."

 

"Persze, ekkor még nem tudtuk, hogy a szülésemet is a kismamák képzeletét és tudattalan lelkivilágát mindenféle szorongásos lelkiállapotot előidéző veszélyképzettel megtöltő nőgyógyászok teljes mellőzésével fogom véghezvinni. Akkor csak azt döntöttük el, hogy nem fogjuk hagyni, hogy a kihordás időszakában nagyokos ijesztgetéseikkel megzavarják az én szülő-anyai képzeletemben azt az egészséges képet, amit a jövendő gyermekemről alkottam alkottunk a férjemmel egyetemben. És hogy jól döntöttünk, azt nem csak a kórházi szülésekhez viszonyított könnyű és rövid lejáratú szülésem bizonyítja, hanem az is, hogy a kislányunk máig makkegészséges."

 

"Másfél év leteltével számomra egyértelmű a válasz arra a kérdésre, hogy én vagyok-e felelőtlen, aki magamra vállaltam minden felelősséget a szülés közben, aminek köszönhetően a gyermek is egészséges és én is egészséges, és teljes értékű szexuális viszonyt folytathatok a férjemmel mert nem hagytam, hogy összevagdossanak, vagy azok a nők akik a fájdalomtól való félelmükben lezsibbasztatják magukat és a szülői felelősségüket átadván az orvosoknak, tehetetlenül és akarat nélkül, egyszerű "ártatlan" áldozatként élik át azt a folyamatot, amelynek során az orvos kioperálja hasikból a gyermeket. Ez a szülői felelősség ugyanis elsősorban a szülés aktusának személyes felvállalása és teljes mértékű, erőteljes, éber és józan átélése nélkül sose lehet egész és teljes."

 

Medárda természetes környezetben történt születése és a már számos nyugati országban működő "alternatív" szülészotthonokban történő szülések között figyelemre méltó különbség létezik. A kislány édesanyja arra a tényre hívta fel a figyelmemet hogy az alternatív módszerrel történő szülések többé-kevésbé természetesnek mondható próbálkozások arra, hogy a szülő nők a klinikákon szülő társaiknál viszonylag szabadabban és intimebb környezetben, de ugyancsak a bevetésre készen álló, "sose lehet tudni" és a "Ne adj' Isten" alapon működő, véletlen komplikációkra felkészült technikai apparatúra és orvosi felügyelet biztosítottsággal a hátuk mögött hozzák világra a gyermekeiket. Ezzel szemben, az ő természeti környezetben és komplikációmentesen véghez vitt szülése egy elmélyült és átfogó elméleti informálódást követő tudatos szellemi felkészülésnek volt az eredménye. E felkészülés során, amint azt a huszonegyedik évében járó kismama elmondta, igyekezett a tudattalan lelki világában rejtett, negatív gondolkozási mintákat feltárnia és feloldania azokat az anyai ágon öröklődő tudattalan romboló programokat, negatív tudattartalmakat is, amelyek az anyai ágon felmenő nőrokonok életellenes és teremtésellenes mentális (gondolati-érzelmi-akarati) tevékenységének a (rejtett gyűlölködés, bűntudat, neheztelés, de főleg a magzatelhajtások következtében a tudattalanba kerülő öngyilkossági késztetéseknek, vagy konkrétan véghezvitt önpusztításnak) a következményei.

 

Emőke szavait idézve, "az anyasággal, illetve a teremtés őselvével, őstörvényével való teljes mértékű harmóniába kerülés az egyetlen igazi előfeltétele a komplikációmentes szülésnek". A vitaminok, a szakemberi ellátás forradalmasított módszerei és technikái csupán másodlagos tényezők a teremtési aktus nagy misztériumának a sikeres lezajlásában - sőt nem egy esetben még csak jobban megzavarják, meggátolják azt. Gondoljunk csak azokra az egészséges szülő nők által igényelt császármetszés-műtétek alatti altatásokra, amelyek következtében nagyon sok kismama került a túlvilágra, csak azért, mert be akarta biztosítani magát a szüléssel együtt járó, azt elősegítő fájdalom ellen. Ugyanis ahhoz, hogy a szülés sikeresen mehessen végbe, már a biológiai fogantatást megelőzően tudatosan kell készülnie a leendő anyának arra az időszakra, amelyet a népi bölcsesség nagyon találóan áldott állapotnak nevez. Mert csak az a nő lesz terhes és az a nő szorul a mindenható és mindentudó szakember jóindulatára, (aki majd a "terhétől" megszabadítja őt), aki a létezés egyetemes törvényeivel való harmóniába kerülés helyett, inkább a "védőnők", főorvos urak tekintélyes tudományába helyezi a bizalmát, és rájuk hárítva a felelősséget, beletörődik a kiszolgáltatottsági, ostoba növénnyé való degradáltság státuszába."

 

A kedves olvasó számára ezek a megfogalmazások talán szélsőséges, megalapozatlan és komolytalan kijelentéseknek tűnnek. Annak az olvasónak, aki még, a konkrét tények ellenére is, továbbra is bízik és reménykedik a tudományos-gazdasági-politikai-vallásos megváltásban, boldogságban. Ám ha egy globálisabb, következményekkel számoló logikával vizsgáljuk a dolgokat, levonhatjuk több ezeréves tapasztalataink és személyes életünk kudarcai, válsághelyzetei alapján azt a következtetést, hogy a modern ember gyakorlatilag olyan mértékben kiszolgáltatottja a civilizáció áldásainak és ártalmainak, amilyen mértékben kényelem-, élvezet- és jövőbebiztosítási vágyában szolgálja és használja azt. Medárda édesanyja beszélgetésünk során többször is hangsúlyozta, hogy ő nem kalandvágyból, feltűnési vágyból tette, amit tett. Mint ahogy a múlt századvégi tudományos forradalom előtt otthon, esetleg a mezei munkák közben, a szabadban szülő nők sem azért szültek egészséges és normális gyermekeket, mert a tudományos vívmányokat nem állt módjukban igénybe venni. Hanem mert az egyetemes létezés erkölcsi rendje és törvényei szerint hagyták, hogy a teremtés ősereje birtokba vegye testüket-lelküket, egész lényüket, mindenféle spekuláció, vagy tudományos negatív szuggesztió nélkül.

 

Ez a cikk nem azzal a szándékkal íródott, hogy bárkit is megpróbáljon eltéríteni a tradicionális-konvencionális életrendbe és világlátásba vetett hitétől. Az viszont tény, hogy csak az a hit lehet érvényes és igazi, amelynek a mindennapi élet szintjén konkrét pozitív eredményei és következményei vannak: permanens derű és kiegyensúlyozott kedélyállapot, testi-lelki-szellemi egészség, életerő, nyíltság és szociabilitás, egyenesség, harmonikus önérvényesítés (nem lehengerlő tolakodás, vagy a csupán tudattalan vágyak, átélések formájában történő rejtett neheztelést letagadó szentimentális önfeladás), megszólíthatóság, szellemi rugalmasság, megismerési vágy, kreatív élet.

 

Szerző: Kozma Szilárd