AZ ÖSSZPONTOSULÁSRÓL

1. A figyelem a tudat helyhez kötése.
desa-bandhas cittasya dharana
2. Az elmélyedés az, ahol a tudat azonosul önmaga tárgyával.
tatra pratyaya-eka-tanata dhyanam
3. A révület az, amikor a tudat önformája kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog.
tad eva-artha-matra-nirbhasam svarupa-sunyam iva samadhih
4. Az összpontosulás az előbbi három együttese.
trayam ekatra samyamah
5. Felviláglik a felismerés, ha ez győzelemre jut.
tad-jayat prajna alokah
6. Ám csak fokozatosan valósítható meg.
tasya bhumisu viniyogah

Magyarázat: A legmélyebb megismerés, az összpontosulás az Igázás három utolsó tagját fogja össze. Ez a megismerési folyamat az elme, a gondolkodás rögzítésével kezdődik. Ezáltal megszűnik az elme csapongása, és a figyelmet egyetlen tárgy köti le. A szemlélődés második fokozatán a megismerés már nem annyira a tárgyra, mint inkább a szemlélő és a szemlélt kapcsolatára összpontosul, mintegy kioltja a tudatnak a tárggyal kapcsolatos vélekedéseit. Ugyanakkor tudatosul a tárgyat az alany számára fenntartó elv, amely voltaképpen a megismerés valódi szándékával azonos. A harmadik szakasz a révület állapota. Ebben a tárgy, és az arról vélekedő énség kettős valóságának képzete kiüresedik, és a tudatosság középpontjában csupán egyetlen cél, a megismerés miértje ragyog. Ekkor a megismert - tárgyi valóságától megfosztva, immár tudati jelenségként - a megismerőhöz tér vissza. Az összpontosulás voltaképpen megkülönböztetési folyamat, ami a II. 27. szútrában közölt megismerési szinteken keresztül, fokozatosan valósul meg.

7. Ez a három tag belsőbb az előbbieknél,
trayam-antar-angam purvebhyah
8. a magnélküli révülethez képest azonban külső tagok csupán.
tad api bahir-angam nirbijasya

Magyarázat: Az Igázás nyolc tagja szerves egységet képez. Ez a nyolc tag valójában egyetlen mozdulat nyolc szakasza. Vagyis bármely, a tudat leigázására irányuló tett ebből az öt külső és három belső mozdulatból áll, és a magnélküli révület teljes szabadságában teljesedik be.

A VÁLTOZÁSOKRÓL

9. A lebírtságba váltás az az állapot, amelyben a mozdulás ösztönzései háttérbe szorulnak, a lebírás ösztönzései pedig előtérbe lépnek. A tudat ekkor a lebírás pillanatát próbálja megragadni.
vyutthana-nirodha-samskarayor abhibhava-pradurbhavau nirodha-ksana-citta-anvayo nirodha-parinamah
10. Ha ez ösztönössé válik - elcsendesült áramlás.
tasya prasanta vahita samskarat
11. A révületbe váltás az az állapot, amelyben a tudat bármiért valósága eltűnik, és felbukkan az egyhegyűség.
sarva-arthata-ekagratayoh ksaya-udayau cittasya samadhi-parinamah
12. Az egyhegyűségbe váltás az, ha a lebírás küzdelme elcsitult, a révület folyamata állandósult, s e kétféle irányulás kiegyenlített.
tatah punah santa-uditau tulya-pratyayau cittasya-ekagrata-parinamah

Magyarázat: A fenti szútrák a tudat figyelemmé, elmélyedéssé és révületté alakulásának folyamatát ismertetik. Az első szakaszban eltűnnek az ébrenlét állapotára jellemző csapongó ösztönzések, és az elmét a megismerési vágy uralt ösztönzései töltik be (9.). Ennek az összpontosuló figyelemnek a legmagasabb fokán megszűnik a fogalmi gondolkodás is, ez teret enged az elfojtott, nem tudatos emlékképek felbukkanásának (10.). Ekkor lehetővé válik az elmélyedés, a rejtett elmeműködések megfigyelése. A harmadik szakaszban a figyelem már nem követi a mélyből felbukkanó ösztönzések áramlását, hanem egyetlen ösztönzésre, a cél megvalósítására összpontosul (11.). Ekkor a bármihez szívesen csapódó elme helyébe az alanyt, a tárgyat és a megismerést egyesítő tudatosság lép. Ez a révület élménye.

AZ ÖSSZPONTOSULÁSSAL NYERT HATALOMRÓL

13. Ez érteti meg a lételemek és a képességek síkján végbemenő, törvényt követő, ismérves és alaponálló változásokat is.
etena bhuta-indiyesu dharma-lasana-avastha-parinama vya khyatah
14. A törvényt követő változások az elnyugvás, a felbukkanás és a lappangás rendjét követik.
santa-udita-avyapadesya-dharma-anupati-dharmi
15. Ha más lenne a sorrend, más lenne a változás.
krama-anyatvam parinama-anyatve hetuh
16. A háromféle változásra összpontosulva megismerhető a múlt és a jövő.
parinama-traya-samyamad atita-anagata-jnanam

Magyarázat: Az összpontosulás állapotában tárul fel a látvány, a "külső világ", önmagunkra vonatkoztatva pedig fizikai testünk átalakulásának törvénye is. Minden átalakulási folyamat három szakaszra osztható. Az első a múltbéli, elszenvedett fázis, annak meglétére csak ismérvek utalnak. (Példa: egy fa az előtte létezett fa magvából keletkezett.) A második fázis a felbukkant, jelenlegi, aminek érzékszervileg megalapozott valósága van. (Példa: A jelen pillanatban tapasztalt fa.) A harmadik szakasz a még kimutathatatlan, lappangó, jövőbeli fázis, amelynek ténye a mostani ismérvei alapján bizonyítható. (Példa: Ennek a fának a magvából is új fa sarjad majd.) Tudjuk azonban, hogy a szánkhja jóga felfogása szerint a "külső" világ mindig jelenidejű, hiszen nem lehet a múltban vagy a jövőben tapasztalni. Ez a két idősík csak a "belső" világ jellemzője, vagyis az elme teremti őket. Amennyiben szemlélődésünket a 13. szútrában ismertetett három változásra irányítjuk, úgy megbizonyosodunk arról, hogy a jelenpillanat múltbeli tapasztalások eredménye is, a jövő képzetét pedig a bennünk lévő múltbeli és jelenlegi hajlamok, megszokások teremtik. A jelenlegi tudatállapot értelmi és érzelmi összetevőinek elemzéséből pontosan visszaidézhetők a múltbeli tudatállapotok, és meghatározható a jövőbeli "események" valószínűsége.

17. Zavar van abból, hogy a szavak, jelentések és irányultságok egybemosódnak. Szétválasztásukra összpontosulva minden lény kiáltása megismerhető.
sabda-artha-pratyayanam itara-itara adhyasat samskaras tat pravibhaga-samyamat sarva-bhuta-ruta-jnanam

Magyarázat: A nyelv, ami a szavakból, azok közvetlen és átvitt jelentéséből, valamint a beszélő szándékából, irányultságából tevődik össze, valójában az alanynak a léthez való viszonyát tükrözi. Természetesen nyelvnek számít minden önkifejezési mód, aminek meghatározott jelrendszere van. Ha az összpontosulás a zavar megszüntetésére irányul, vagyis e három síkot egymástól megkülönbözteti, úgy feltárul a beszélő szavakon túli, valódi mondanivalója.

18. Az ösztönzéseket nyilvánvalóvá téve megismerhető az előző születés.
samskara-saksat karanat purva-jati-jnanam

Magyarázat: Az ösztönzések elnyomott, tudattalan emlékekből fakadnak. Így a korábbi létformákban gondolatként, vágyként vagy élményként való testetöltésük jelenlegi hajlamaink elemzése útján tárható fel. Hasonlóképpen ismerhető meg más lények "előző születése" is.

19. Irányultságait megjelenítve megismerhető a másik tudat.
pratyasya para-citta-jnanam
20. Ám támasztéka nem, mert nem az volt az összpontosítás tárgya.
na ca tat salambanam tasya avisayi bhutatvat

Magyarázat: Egy lény látásmódjának, a világhoz való viszonyának megismerése feltárja annak tudatát, belső világát. Ennek alapján következtetni lehet arra is, hogy a másik tudat miként látja a dolgokat, miként vélekedik felőlük. Az viszont, hogy mit lát, nem tapasztalható közvetlenül, mert a másik lény érzékvilága nem tartozik saját érzékvilágunk körébe.

21. A testi formára összpontosulva, ha annak megragadtató ereje megállított, elérhető az elrejtezettség, mivel ekkor a látáshoz nem kötődik a láttatás.
kaya-rupasamyamat tad grahya-sakti-stambhe caksuh prakasa-asamyoge antardhanam
22. Ezzel elmondtuk a hallás és a többi érzékelés síkján való elrejtezettséget is.
etena sthabdady antardhanam uktam

Magyarázat: Belső indíttatásaink, önmagunk "láttatása" szabja meg azt, hogy mennyiben tesszük érzékelhetővé önmagunkat a világ számára. Ha az összpontosulás a látás és "láttatás", hallás és "hallatás" összeszövődött kapcsolatára irányul, és azokat szétválasztja, úgy észrevétlenné válhatunk a világban, és ennek ellenére is a lét figyelmes szemlélői maradunk.

23. Meglépett vagy meg nem lépett a tett. Erre összpontosulva - illetve az előjelekből - megismerhető a végzet.
sopakramam nirupakramam cha karma tat-sanyamad aparanta-jnanam arishtebhyo va

Magyarázat: A tapasztalt világ nem más, mint korábbi tetteink eredménye. A jövő részben a jelen pillanatból, részben pedig a belőlünk fakadó, újabb tettekre ösztökélő hajlamokból alakul ki. Mivel minden egy örök változási folyamai rész-elemét képezi, tetteink következményeit már most magunkban hordozzuk. Ha múltbeli cselekvéseinkre és jelenlegi szándékainkra összpontosulunk, úgy feltárul az, hogy mire számíthatunk.

24. A szeretetre és a többire összpontosulva erők nyerhetők.
maitry-adishu balani
25. Az erőkre összpontosulva az elefánt és hasonlók ereje.
baleshu hasti-baladini

Magyarázat: A szöveg a szeretet, a részvét, derű és elnézés erényeire utal. Ha ezek megerősödnek az elmében, úgy semmivé foszlik az ösztönzések és a sors hatalma. A megismerés rendkívüli erőkre tesz szert, mert az elmét már nem érik a jó és rossz kettősségének csapásai.

26. A megjelenés megvilágítására helyződve megismerhető a rejtett, a közvetett és a távoli.
pravritty-aloka-nyasat sukshma-vyavahita-viprakrishta-jnanam

Magyarázat: A megnyilvánult, tapasztalható Természetben a lét rejtett síkjai tükröződnek. A dolgok működése, rendje, pályája, sorsa sohasem hazudik. Erre összpontosulva feltárul rejtett valóságuk, közvetlenül nem látható kapcsolatrendszerük más dolgokkal, és távoli, még be nem teljesedett céljuk, létük végső értelme.

27. A Napra összpontosulva megismerhető az eleven világ.
bhavana-jnanam surye sanyamat
28. A Holdra összpontosulva megismerhető a csillagzatok rendje.
chandre tara-vyuha-jnanam
29. A Sarkcsillagra összpontosulva megismerhető a csillagok járása.
dhruve tad-gati-jnanam

Magyarázat: Felfoghatjuk ezt úgy is, hogy a Nap az ébrenléti állapotban tapasztalt külső, "eleven világ" szimbóluma. A Hold a belső, álombéli állapot, a tudattalan működési rendjének jelképe. A Sarkcsillag az Ég mozdulatlan középpontja, benne az elme lényege, az egyedüli, mozdulatlan öntudat tükröződik. Ha a végső megismerés erre a három princípiumra irányul, úgy a Nap révén feltárulnak az ébrenlét és a tapasztalati világ törvényei, a Hold révén tudatosulnak a "csillagzatok", a tudattalan indíttatások, és az ezekből születő karakterek, a Sarkcsillag pontjából pedig betekintést nyerhetünk e sorserők működésébe.

30. A köldök körzetében összpontosulva megismerhető a testiség rendje.
nabhi-chakre kaya-vyuha-jnanam
31. A torok-kútban: az éhség és szomjúság megszűnése.
kantha-kupe kshut-pipasa-nivrittih
32. A teknőc-érben: megszilárdulás.
kurma-nadyam sthairyam
33. A fejcsúcs tündöklésében: a beteljesedett látás.
murdha-jyotishi siddha-darshanam
34. Mindez elérhető közvetlen szembesülés által is.
pratibhad va sarvam
35. A szívben maga a tudat válik megérthetővé.
hridaye chitta-sanvit

Magyarázat: A jóga hagyománya a tudat működéseit nem csak az agyban képzeli el, hanem a gerinccsatorna mentén az egész testben meghatároz úgynevezett tudat-körzeteket. Patandzsali rendszere alapján az első körzet a köldök (30.), testetöltésünknek és testi felépítésünknek látható emléke. Ide tartoznak az emésztés és a táplálék felvétel vegetatív tudatműködései is, melyek a testet folyamatosan fenntartják és megújítják. A következő szint a szív körzete (35.), ez a belső világ, a lélek középpontja, ahonnan a tudatállapotok megszületnek. Ezért itt ragadható meg a túlnyomórészt ösztönösen működő elme. Ezután a torokba helyezett tudatkörzet (31.) következik. Ez az énség, a személyiség lakóhelye, innen öltenek testet az elme legsóvárabb vágyai. Efölött, a két szem között helyezkedik el az éber, figyelő tudat pontja (32.), amely a pillanatnyi elmét atudatosság legfelső helyével, a fejtetővel összeköti (33.). Ez az emberi test csúcsa, az egyéni lét felső határa. Ennek magasságába emelkedve és innen körültekintve minden megismerendő belátható. A tudat-körzetek egymás utáni tudatosítása mellett létezik egy másik, közvetlen út is. Ez a "szembesülés", vagyis a felsorolt elvek alapján történő összpontosulás anélkül, hogy azokat a test valamely pontjához kötnénk.

36. Másértvalóságból lesz az élmény. Ez olyan irányultság, amely a Világost és az Embert összekeveri, holott azok végképp különbözők. Az önmagáért-valóságra összpontosulva megismerhető az Ember.
sattva-purushayor atyantasankirnayoh pratyayavishesho bhogah pararthat svartha-sanyamat purusha-jnanam
37. Onnantól a közvetlen szembesülésből fakadó hallás, érzés, látás, ízlelés és szaglás jut győzelemre.
tatah pratibha-shravana-vedanadarshasvada-vartta jayante
38. Ezek rossz tünetek a révületben, a mozduláshoz képest azonban beteljesedést jelentenek.
te samadhav upasarga vkyutthane siddhayah

Magyarázat: Mint a II. 18. szútrából kiderült, a látványnak kettős célja van: vagy az élmények szerzését, vagy pedig a megváltást szolgálja. Amennyiben a Természet legmagasabb megnyilvánulási formáját, a tudatot, a Világost összekeverjük a végső tapasztalóval, úgy a látványt a tudat irányultságai szerint ítéljük meg. Jobbnak vagy rosszabbnak, magasabbnak vagy alacsonyabbnak véljük más látnivalóknál. Ekkor a tudat nem képes önmagán alapulni, hanem újabb és újabb látnivalókfelé fordul, vagyis másért-való. Az Ember azonban nem keverendő össze a tudat legmagasabb síkjait alkotó Eszmélettel és énképzettel. Az alany lényegénél fogva önmagáért-való létező, s ennélfogva természetes állapotában a jelenségek által nem befolyásolt. Más szavakkal: a Természet képződményeinek önmagukon kívül eső célja van, az Ember, míg ez utóbbi pusztán önmagáért való. Ennek felismerése a látványra is visszahat, hiszen ha a tapasztalás nem az élményszerzést, hanem az élménytől való eloldódást szolgálja, akkor a megismerés "közvetlen szembesüléssé", a dolgok minősítések és társítások nélküli tiszta szemlélésévé lesz. Ezáltal minden jelenség egyedivé és lényegessé válik, hiszen a látványban nemcsak a tárgy, hanem a látás tudatosítása is benne foglaltatik. Bár a magnélküli révületben minden tárgyi tapasztalás feloldódik, az ébrenléti tudat hánytvetett állapotához képest ez a közvetlen tapasztalás rendkívüli beteljesülést jelent.

39. Kóborlásának megtapasztalása és az őt megkötő okok fellazítása teszi lehetővé a tudat más testbe lépését.
bandha-karana-shaithilyat prachara-sanvedanach cha chittasya para-shariraveshah

Magyarázat: Az énséghez kötődés a szenvek által befolyásolt emlékezésben gyökerezik. Az egyénné szűkült létezésből a belső világ által őrzött és ösztönné alakult emlékek nem engednek kiröppenni. Ha tudatosítjuk eme ösztönök megkötő erejét, úgy a testhez (személyiséghez) láncoltságunk fellazul, és az öntudat szabadon választhat tudatstruktúrákat a tapasztalásra. Ennek révén bárkivé és bármivé válhatunk.

40. A fellélekzés feletti uralom után nem rekeszt meg víz, mocsár, tövisbozót és hasonlók, továbbá megvalósul a felemelkedés.
udana-jayaj jala-panka-kantakadishvasanga utkrantisth cha
41. Az összelélekzés feletti uralom után: fellobogás.
samana-jayaj jvalanam

Magyarázat: Az emberben ötféle "lélekzés" kering: az anyagfelvételt és érzékszervi tapasztalást jelképező "belélekzés", az ürítést és szaporodást magába foglaló "kilélekzés", a felvett elemeknek a testben és tudatban való szétáramlását jelentő "szétlélekzés", a bekerült elemek megemésztésére, feldolgozására irányuló "összelélekzés", valamint az anyagit szellemivé átalakító "fellélekzés". Ez utóbbi az anyagtól való szabadulás útját is jelképezi. Amennyiben az összpontosulás erre irányul, és ennek természetét végleg megismeri, úgy az Ember "fellélekzik", megszűnnek a gondok, az anyagi világ akadályai. Az összelélekzés az életerő középpontja, az élet tüze. Ennek megismerője fellobog, és kiáradó középponttá válik önnön világában.

42. A hallás és az űr kapcsolatára összpontosulva isteni hallás érhető el.
shrotrakashayoh sanbandha-sanyamad divyam shrotram
43. A testbéliség és az űr kapcsolatára összpontosulva, és tollpihekönnyű eggyéválásból: az űr átjárása.
kayakashayoh sanbandha-sanyamat laghu-tula-samapattesth chakashagamanam

Magyarázat: Az űr a lét mindent betöltő állaga, ebben helyezkednek el az "anyagi" valóság tárgyai. Emellett az űr a hallás érzékszervéhez is kapcsolódik, mivel az űr a rezgés tere, a hang alapja. Ha az elmélyedés a hallószerv űrtermészetére irányul, akkor tágíthatja annak érzékelési tartományát, és ez rendkívüli hallásbeli képességeket tesz lehetővé. Ha pedig az összpontosultság a testhez kötődés mikéntjét tárja fel, akkor a kinyílt, határain túllépő tudat a végtelenséget ölti testként magára, és megvalósul a "nagy testetlenség" állapota.

44. A nagy testetlenség az az állapot, amelyben külső hatásra nem képződik többé rezdülés. Itt tűnik el a fény takarója.
bahir akalpita vrittir maha-videha tatah prakashavarana-kshayah

Magyarázat: Az elmélyedés eme állapotában megszűnik a külső világhoz kötődés illúziója és kiderült, hogy a tárgynak vélt külső létezők végső soron a tudat emlékképeinek, ösztönzéseinek tükörképei. Ezért ebben az állapotban már nem megy végbe hagyományos értelemben vett érzékelési folyamat, az elmét semmi sem készteti "kívülről". A külvilághoz kötődés káprázata szétfoszlik, és a tudat önmaga időtlen, határtalan fényében ragyog.

45. Arra összpontosulva, hogy az önformájában durva valójában a rejtettből fakad, elérhető a lételemek feletti győzelem.
sthula-svarupa-sukshmanvayarthavattva-sanyamad bhuta-jayah

Magyarázat: Az anyagiság durva síkjának a lételemek, a föld, víz, levegő, fény (tűz) és űr állagai felelnek meg. A rejtett elemiség az érzékterületekre utal. Ha az összpontosulásban tudatosítjuk azt, hogy az anyagi világ valójában a rejtettből, vagyis a finom elemekből fakad, úgy tetszés szerint alakíthatók a természeti törvények.

46. Ebből következik a parányivá válás és a többi képességek, a test jelességei, valamint az, hogy nem sújtanak többé a létesülés törvényei.
tato 'nimadi-pradurbhavah kaya-sanpat tad-dharmanabhighatash cha
47. Formai kecsesség, erő és gyémántkeménység a test jelességei.
rupa-lavanya-bala-vajra-sanhananatvani kaya-sanpat

Magyarázat: Az anyagi világ törvényeinek feloldása az Igázás hagyománya szerint "természetfeletti" képességeket tesz lehetővé. A kommentárok a következő nyolc csodaerőt említik: parányivá válás, hatalmassá válás, könnyűvé vagy nehézzé válás, minden vágy beteljesítése, tetszés szerinti helyen való megjelenés, mindenek fölötti uralom és teremtő erő. A lételemek és az anyagi törvények feletti uralom egyben az ezekből kialakult anyagi test tökéletességét is eredményezi.

48. Arra összpontosulva, hogy az érzékelés önformájában valójában az önösségből fakad, elérhető a képességek feletti győzelem.
grahana-svarupasmitanvayarthavattva-sanyamad indriya-jayah
49. Ebből következik az ész gyorsasága, a szervektől független létezés és az Ősanyag feletti győzelem.
tato manojavitam vikarana-bhavah pradhana-jayash cha

Magyarázat: A megragadás, a személyes tapasztalás, az önösség ősi ösztönéből fakad, amely azt célozza, hogy a látvány "saját" látvány legyen. Ha az összpontosulás erre a folyamatra irányul, és az önösségből fakadó tapasztalást kioltja, felbomlik a lét irányultságok általi megkötöttsége, és a felszabadult tudat tetszés szerinti eszmét, irányultságot teremthet. Az érzékszervi tapasztalás kényszerétől megszabadult tudat bármilyen érzékelést létrehozhat, és ezen keresztül tetszőlegesen alakíthatja önnön "anyagi" világát.

50. Csak az áll az egész lét felett, és az éri el a mindentudást, aki arra is rálát, hogy más a Világos, és más az Ember.
sattva-purushanyata-khyati-matrasya sarvabhavadhishthatritvam sarvajnatritvam cha
51. Aki még ebben is vágytalan, az Egyedülvaló, mert a rossznak írmagját is eltünteti.
tad-vairagyad api dosha-bija-kshaye kaivalyam

Magyarázat: A végső tapasztaló, az Ember meghaladja a Természet legfinomabb, Világos síkját, az Eszméletből, énképzetből és észből álló belső szervezetet is. Ha a törekvőben kialszik az a vágy is, amely a legmagasabb állapot elérésére irányul, vagyis ha felismeri, hogy a Homályos és a Világos egyaránt a Természet alakzatai, akkor már nem "akar" szemlélővé válni, hanem minden emléket eleresztve ő lesz a Szemlélő maga.

52. Ha tisztségbe hívják, nem ragaszkodik, és nem bízza el magát, hiszen nem-vágyottal foglalatoskodik.
sthany-upanimantrane sangha-smayakaranam punar anishta-prasangat

Magyarázat: Még a legmagasabb állapotokban is ott lappang az önösség csírája, a mástól való önmegkülönböztetés ösztöne. A "gőg" fogalma itt természetesen tágabban is értelmezhető, jelentheti a "magáról, mint az állapot élvezőjéről" való tudást is.

53. A pillanatokra és azok sorrendjére összpontosulva megvalósul a különbségtevésből születő Felismerés.
kshana-tat-kramayoh sanyamad vivekajam jnanam
54. Azután szembetűnik a keletkezés, jelleg és hely szerint meg nem különböztetett, hasonló jelenségek mássága is.
jati-lakshana-deshair anyatanavachchedat tulyayos tatah pratipattih
55. A különbségtevésből születő Felismerés megváltó, közvetlen az egész érzékvilágot felöleli, minden körülményeivel együtt.
tarakam sarva-vishayam sarvatha-vishayam akramam cheti vivekajam jnanam

Magyarázat: Hétköznapi tapasztalásunkban a megismerés időbevetett, pillanatnyi, mivel mindig újabb megismerési pillanat következik utána. Ha az összpontosulás ezekre a megismerési pillanatokra, illetve azok sorrendjére irányul, megszületik annak felismerése, hogy bár minden pillanat más és más, mégis magába foglalja az összes többi megismerést, hiszen az előzőkre támaszkodik, és a következőket célozza. A különbségtevésből születő, vagyis a létet az idő és a történések folyamatából kiemelő Megismerés állapotában a jelen pillanat mindentől független, önmagába záruló, egyedüli valósággá tisztul, amiben minden "eddigi" és "ezután lehetséges" pillanat tükröződik, és elnyeri végső értelmét. A lét eme oszthatatlan egységében élhető meg a minden októl és következménytől mentes "Létezem" állapota.

56. Az Egyedülvalóság az az állapot, amelyben egyaránt megtisztul a Világos és az Ember.
sattva-purushayoh shuddhi-samye kaivalyam

Magyarázat: A Szellemi és az Ember egymástól tisztul meg, miután a Tapasztaló nem azonosul a megismerés szervével, az Eszméletből, énképzetből és észből álló személyes tudattal. A Természet és az Ember ekkor végleg elkülönül egymástól és önmagában megmarad.

 

Fordította és magyarázatokkal ellátta:
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László,
Patandzsali: JÓGA SZÚTRA (AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKE)