A Krisna-tudat vallástörténeti szempontból a hinduizmus része. A hinduizmus gyűjtőfogalom, India azon több ezer éves vallásait foglalja magában, amelyek a védikus irodalmon (India ősi szanszkrit nyelvű szentírásain) alapulnak. A vaisnavizmus, vagyis Visnu, illetve Krisna-hit a hinduizmus legősibb, legismertebb és legelterjedtebb irányzata. A buddhizmus is Indiából indult ki, de ennek eredete jóval későbbre tehető, és Gautama Sziddhártha Buddha személyéhez kapcsolódik (i.e. 6-5. sz.). A Krisna-hit és a buddhizmus tehát két külön világvalláshoz tartozik.

 

A Krisna-hívők filozófiájukban, elveikben és az életmódot meghatározó alapvető szabályok tekintetében teljes mértékben az ősi vaisnava tradíciót képviselik nyugaton és Indiában egyaránt. A vallás „modernsége” csupán abban áll, hogy Isten szolgálatában és a védikus tudás bemutatása során a hívek a nyugati világ eszközeit és lehetőségeit is alkalmazzák – ez azonban minden más világvallásról is elmondható.

 

 

Az ISKCON-t (International Society for Krisna Consciousness), vagyis a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét - "Ő Isteni Kegyelme" - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda (1896–1977) alapította meg 1966 júliusában. E világegyház célja az, hogy Srí Csaitanja Maháprabhu tanításai az egész világon elterjedhessenek. Sríla Prabhupáda tehát nem egy új vallást alapított, hanem egy olyan világméretű szervezetet hozott létre, amely a világ minden részén lehetőséget nyújt az embereknek a vaisnava filozófia megismerésére és az ezen alapuló vallásos életmód gyakorlására.

 

A Krisna-tudat szentírásainak a védikus szentírásokat tekintik. A véda szanszkrit szó, jelentése: tudás, tudomány. A hagyomány szerint a védikus tudás, örök igazság lévén, az univerzum keletkezésével egy időben jött létre. A védikus írások mantráit, verseit Brahmá, az első teremtett félisten mondta ki először hangosan. Ezután a tudás mesterről tanítványra szállt alá, hallás útján. Később (mintegy ötezer évvel ezelőtt) Sríla Vjászadéva a könnyebb érthetőség érdekében részekre osztotta, lejegyezte és magyarázatokkal látta el ezt a tudásgyűjteményt.

 

A Krisna hívők szerint Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Eredeti, (örök, tudással és boldogsággal teli) transzcendentális alakjában – kékesfekete bőrű, elbűvölő, fuvolázó fiúként – mindig lelki-világbeli lakhelyén tartózkodik. Személyes kiterjedésein és energiáin keresztül azonban egyszerre mindenhol jelen van, és mindenről tud.

A "Krisna" név arra utal, hogy
•  Ő mindenki számára vonzó.
•  Ő a legfelsőbb élőlény, aki minden más dolog forrása, neki magának azonban nincs más eredete,
•  Ő az anyagi és a lelki világ, minden energia és tudás oka,
•  Belőle származik minden egyes lélek is.

 

 

A nők tarka színű szárit hordanak, és az ő esetükben általában nincs jelentősége a színeknek és a mintáknak. A teljes cölibátusban, nőtlenül élő férfiak sáfrányszínű, a házasok és a házasulandók pedig fehér színű ruhát viselnek.

 

A férfiaknál a fej kopaszsága a világi élvezetekről és ragaszkodásokról való lemondásra utal, a tarkón meghagyott hajtincs pedig az egyistenhit szimbóluma. Azon filozófiai és vallási iskolák – például a buddhizmus – szerzetesei, akik személytelen felfogással rendelkeznek az abszolútumról, teljesen leborotválják a fejüket, míg a Krisna-hívők a személyes Istenbe vetett hitük jeleként hátul megőriznek hajukból egy kerek, borotválatlan területet.

 

 

A homlokon lévő jel neve tilaka, melyet a hívők minden zuhanyzás után a felsőtest további tizenegy pontjára is felfestenek. A homlok közepén húzódó két függőleges vonal Krisna lábnyomát jelképezi, az orron húzódó levélforma pedig a szent tulaszí növény levelét. A tilaka valamely szent hely vagy folyó földjéből, agyagából készül, és felfestésekor az Úr megfelelő neveit szokás ismételni. A test szent jelekkel való díszítése arra is utal, hogy testük a szívükben is jelen lévő Úr temploma, melyet az Ő szolgálatára kell használniuk. A házas hölgyek homlokának közepén egy piros színű pötty is látható, ami férjezettségüket jelöli.

 

 

A védikus vallásbölcselet szerint a tisztaság, a lemondás, az igazmondás és a kegyesség a vallás négy egyetemes alapelve. Ezek következetes alkalmazása a vallási gyakorlatok végzésével együtt biztosítja az ember lelki felemelkedését, elutasításuk pedig erkölcsi és lelki hanyatláshoz vezet. Az erkölcsi alapelvek szellemében a Krisna-hívők négy szabály követését tartják különösen fontosnak:
•  a húsevés beszüntetése könyörületesség az állatok iránt, ugyanakkor fejleszti az együttérzésre való képességet;
•  a kábító- és mámorítószerektől való tartózkodás a lemondásnak, a mértékletes életmódnak kedvez;
•  a korlátozatlan nemi élet elkerülése biztosítja a belső tisztaságot;

 

 

A vallás egyik fő alapelve az erőszaknélküliség, mert nem lehet hatékony vallásos életet élni, ha az ember erőszakot követ el más élőlények ellen, vagy ha elfogyasztásuk által bűnrészessé válik ebben az erőszakos cselekedetben. Hitük szerint az állatok is lelkek, Isten gyermekei, és az embernek nincs joga elvenni az életüket pusztán azért, hogy kielégítse telhetetlen nyelve vágyait. A vaisnava írások a vegetáriánus ételek (zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, olajos magvak, cukor, tejtermékek) fogyasztását írják elő az ember számára. A vaisnava konyha az ilyen alapanyagokból készült, tápláló ételek gazdag választékát kínálja.

 

 

A Krisna-tudat támogatja a házasság intézményét. Javasolt, hogy a hívek házastársnak is Krisna-hívőt válasszanak. Azonban ha valaki már házasságkötése után vált Krisna-hívővé, a világnézeti különbség miatt nem kell megszakítania házasságát. Amennyiben a közösség tagjai közül valakik össze szeretnének házasodni, egy-két év alatt eldönthetik, hogy valóban megfelelő párt választottak-e. Ezután polgári esküvőt köthetnek, és a védikus szokások szerint indiai házassági ceremóniát is tartanak. A védikus esküvő után a házasság egy életre szól, a válás nem megengedett.

 

 

A legfőbb gyakorlat a szent nevek, a mahá-mantra éneklése: Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Krisna neveinek éneklése megtisztítja a tudatot az anyagi szennyeződésektől, és lelki boldogságot eredményez. Krisna neveit ismételhetjük egyedül (japa), másokkal közösen énekelve (bhadzsana), és közösen táncolva (kírtana). A szent név éneklésének végső célja az önzetlen, tiszta istenszeretet elérése.

 

A Krisna-templomok oltárán egy képet vagy szobrot (szanszkritul múrtit) láthatunk, amely Krisnát vagy valamelyik inkarnációját ábrázolja. A hívők mindennap imádatot mutatnak be e múrti-formáknak: ételt ajánlanak Nekik, felöltöztetik Őket, a szertartások során pedig füstölőt, lángot, vizet és virágokat ajánlanak fel Nekik. A múrti nem bálvány. A védikus szentírások szerint Isten a hiteles módon elkészített múrti-formáin keresztül elfogadja és viszonozza hívei szeretetét, ily módon segítve őket a lelki életben való fejlődésben. A Krisna-templomok oltárán leggyakrabban Srí Csaitanja és Srí Nitjánanda, vagy Srí Krisna, és örök társa, Srímatí Rádhárání formái láthatók.

 

 

A japázás azt jelenti, hogy a szent neveket ismételik, és kérik Istent, hogy fogadja be őket a szolgálatába. Szövege: Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. A japa-meditáció közben nagyon fontos a szavak tiszta kiejtése és figyelmes hallgatása. A japázáshoz egy 108 golyóból álló imafüzért, a japa-láncot használnak, amit a japa-zsákban tartanak, amelynek alakja egy nyíló lótuszra hasonlít. A zsákot a kezünkben tartva, a 108 láncszemen egyenként elmondják a mahá-mantrát, ezt nevezik „egy kör” japázásnak. Az avatott hívek számára napi tizenhat kör japázás kötelező, ami másfél-két óráig tart. A nem avatott hívek a számukra megfelelő számú kört ismétlik el naponta.

 

 

Ezek a helyek általában Indiában találhatók. Olyan területek ezek, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak Krisnával vagy Srí Csaitanja Maháprabhuval. Közülük a két legfontosabb a Delhitől nyolcvan kilométerre, délre fekvő Vrindávana (Krisna gyermekkorának helyszíne) és a Nyugat-Bengáliában található Máyápur (Srí Csaitanja szülőhelye). Ezek mellett minden olyan hely vagy templom szentnek számít, ahol szent emberek élnek, és Istent szolgálják. Ezek látogatása is lelki cselekedetnek, odaadó szolgálatnak minősül.

 

 

A Krisna-hívők kisebbik része központokban él, többségük pedig világi hívő, gyülekezeti tag. A körülbelül háromszáz, központokban élő bhakta különböző egyházi szolgálatokat lát el: könyvterjesztéssel foglalkozik, vagy irodai, konyhai, templomi, szervezői, éttermi szolgálatot végez. A húszezer fős, tágabb gyülekezet tagjai otthonukban élve, munkájuk végzése, vagy tanulmányaik folytatása mellett gyakorolják vallásukat. A világi hívők különböző elkötelezettségi szinten állnak, foglalkozásuk pedig sokféle lehet – munkájukkal azonban nem sérthetik meg a vallás erkölcsi szabályait: például nem dolgozhatnak a húsiparban, vagy nem kereskedhetnek alkohollal, cigarettával.

 

 

A 260 hektár területű Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarm azzal a céllal létesült, hogy az embereket hozzásegítse egy ősi, lelki kultúra értékeinek, valamint ugyanezen a szellemiségen alapuló természetes életmódnak a megismeréséhez. Jelenleg a Krisna-völgyben kb. 150 szerzetes él. Vannak köztük cölibátusban élők, de a nagy részük családos. A nap korán reggel kezdődik, mivel hitük szerint a kora reggeli órák nagyon kedveznek a lelki gyakorlatoknak. Fél ötkor mindenki összegyűlik a templomban a hajnali istentiszteletre. A közös éneklés, mantra meditáció, filozófiai előadás fél kilencig tart. A szerzetesek együtt reggeliznek, majd mindenki végzi a saját munkáját. Vannak, akik a földeken dolgoznak vagy az állatokat látják el, mások a művészeti stúdióban, a pékségben, a konyhán vagy a méhészetben végzik munkájukat. Vannak, akik irodai munkát végeznek, mások pedig a Krisna-völgybe ellátogató vendégeket fogadják. Délben ismét együtt tiszteli meg mindenki az ebédet, s a nap végén újra találkoznak a templomban a zenés esti istentiszteletkor. A Krisna-völgy egyben turistalátványosság is.

 

 

2004 évben sikerült megvásárolniuk a 1039 Budapest (Csillaghegy), Lehel u. 15-17. ingatlan együttest templom és közösségi hely számára, ahol már befejeződtek az átalakítások. A külső hivatkozásban található képek alapján egyik kulturális érdekessége lett fővárosunknak. A templomszoba mellett vegetáriánus büfé és indiai ajándékbolt is várja az ide látogatókat.

Honlapok:
www.krisna.hu – Az egyház hivatalos honlapja
www.krisnavolgy.hu – Somogyvámosi Krisna-völgy
www.haribol.hu - Budapesti Hare Krisna Templom
www.bhf.hu - Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola
www.ffl.hu - Élet az Életért Közhasznú Alapítvány
www.vallaskozi.hu – az egyház vallásközi honlapja
www.szkepszis.hu – a tudományos kételyek honlapja
www.govinda.hu – Govinda vegetáriánus étterem

 

Szerző: Govardhana Das
Tornóczky Gusztáv
Magyarországi Krisna-tudatú Hívõk Közössége kommunikációs képviselõ