Nehéz vállalkozás a Vadzsrajána ("Gyémánt" vagy "Villámjármű") keletkezésének idejét még csak hozzávetőleg is - megállapítani. Glasenapp (Die Entstehung des Vajrayán, 1936) joggal hivatkozik arra, hogy e harmadik "Jármű" beavatottjainak elméletei és gyakorlatai már az ősbuddhizmusban sem voltak ismeretlenek. Az istenségek kultusza, mágikus formulák (mantra) recitálása, a misztikus kéztartások (mudrák) tana, valamint az elmélkedést elősegítő "körök" (mandala) és ábrák (Jantra) meditációs tárgyként való alkalmazása a Hinajána gyakorlatában sem volt ismeretlen.

Amíg azonban a Hinajánában szerepük csak másodlagos volt - csupán segédeszközként alkalmazták, addig a Vadzsrajánában alapját képezik a vallási gyakorlatoknak. A Dhjáni Buddhák, a Manusi Buddhák és a Bódhiszattvák osztályozása "tantrikus" (Tantra = "szövedék", "összefonódás") karaktert vesz föl. A Trikája (a Buddhák három teste) tanát néhány tantrikus iskola újabb két testtel egészíti ki. Ezek: a Szvabhávikáj a ("önmagát létrehozó test"), amely a már három ismert "egyesülése" és a "Nagy Öröm" (Mahászukhá) teste, amely mind a négy szintézisét alkotja. A mandalák szövevényes rendszerével kiegészítve, ez az irányzat a buddhizmus ún. "titkos tanításaként" aposztrofált iskolája.

Megjelennek ebben az irányzatban a női istenségek, (pradzsnyá) mint a férfi istenségek "kiegészítő" aspektusai, és bárha nem vitás e téren hindu párhuzamról (saktizmus) beszélni, de kétségtelén, hogy e fejlődés kezdeményezője, illetve alapja a Mahájána metafizika.

Amennyiben a Szamszára és Nirvána ugyanazon realitás különböző megnyilvánulása, rehabilitálandó a jelenségek világáról alkotott szemlélet.

Ha világossá vált, hogy a lét csak illúzió, úgy a tőle való elfordulás és a szenvedélyek elnyomása szükségtelen, illetve nem lehet a szabadulás elengedhetetlen kritériuma.

És végül, ha a világ, a lét a legmagasabb rendi valóság emanációja; úgy a tökéletesség csírája még a "legrosszabban" is föllelhető. Ezek a csírák eszerint jelen vannak a szenvedélyekben is, amelyek csak akkor károsak - akadályok az üdvúton -, ha hamis tárgyra irányulnak. Ha tehát a szenvedélyeket elnyomjuk, úgy egyúttal hátráltatjuk a "üdvcsírák" növekedését is. A feladat tehat nem a szenvedélyek, elnyomása, hanem azok "átszellemesítése", szublimálása.

A Szamszára-Nirvána dualizmus és a nemek polaritása misztikus analógiát képez, és ilyenformán a szexuális egyesülés szimbóluma lehet az abszolútummal való egyesülésnek (istenségek ún. jab-jum, "apa-anya", "ölelkező" ábrázolása).

A fönt körvonalazott teória folyományaként a Vadzsrajána panteonjában számos női Bódhiszattva, sőt női Buddha (Tathágati) tűnik föl, akik a vallás különböző princípiumainak manifesztációi. Ilyen női istenség például Pradzsnyápáramitá (A Tökéletes Fölismerés), akit a Vadzsrajána a "Buddhák Anyjaként" említ, és Vidjá (Bölcsesség), továbbá Mudrá (Szent Gesztus). E női istenségek, mint föntebb már említettük, a megfelelő Buddhákkal együtt ábrázoltatnak a Vadzsrajána ikonográflájában "ölelkező" (Mahászukha) pózban.

Vadzsrajána beavatottjai között sok tudós egyházatyát és nagy jógit tartanak számon, ilyenek Tibetben Cong-kha-pa, Tilopa, Náropa, Marpa,Milarépa, Gampópa és a hagyomány többi őrzője.