| Pránajáma |
 A Gheranda-Szamhitá Jógájában az egyik legfontosabb elem, mintegy központ a Jógában, a Pránájáma, amit időnként a lélegzet szabályozásaként és visszatartásaként írnak le. A Gheranda itt foglalkozik az idő és hely, a szabályozott táplálkozás kérdésével, a Nádik megtisztításával, a különbözó Pránákkal, Kumbhakával, azaz a valódi Pránájámával, ami nyolcágú: Szahita, Szúrjabheda, Uddzsájí, Sítalí, Bhasztríká, Bráhmarí, Múrccshá és Kevalí. Szintén leírja a titkos hangok létráját, amely megnyilvánul a Szádhaka láthatatlan anatómiájában, mint a Pránájáma gyakorlatban való jártasság, melyet a fejlődés érdekében folytat. Megénekli az Adzsapá Gájatrín (Hamszán) alapuló Kevalí kiválóságait, hogy a kimondhatatlan, szavak nélkül való Dzsapa örökké jelen lévő minden élőlényben. Így fejezi be:"Annak, ki ismeri a Jógát, a Pránájáma Kevalít jelent. Mit nem tud megvalósitani ezen a Földön az, aki elérte a mesteri fokot, a Kevala-Kumbhakában?" A (megfelelően megértett) Pránájáma jelentőségét és hogy ez milyen nagy szerepet játszik a Jóga helyes gyakorlásában azt a következő passzusok mutatják be. A Hatha-Jóga-Pradípikában Ieírják: "Az elme az érzékek ura; Az életadó lélegzet az elme ura; Az életadó lélegzet ura pedig annak abszorpciója. Az elme abszorpciója pedig a belső hang (hallgatása) által valósul meg." A Siva-Szamhitá szintén dicsőíti ennek erényeit: "A Jóga mestere légzés-kontrollal megszerzi a nyolc ember feletti erőt.* Átkel a bűn és erény óceánján túlra és szabadon vándorol a három világban." Sankarácsárja véleménye a Svetásvatara Upanisad magyarázatában természetesen félreérthetetlen, ahogy a Pránájámát dicsőíti: "A Pránájáma által megtisztitott lélek megvalósitja a Legfelsőbb Szellemet (Parabrahman). Ezért a Legfelsőbb Kinyilatkoztatás, a Sruti szerint nincs magasabb rendű a Pránájámánál." A Jádzsnyavalkja-Szamhitá szavaival: "Mindenki igazán a Prána kontrolljával válik megszabadulttá. Mindenki elnyeri az üdvösséget, aki a Pránájáma által megtisztult. A Prána kontrollja valójában a hajó, mely átsegiti az elkinzottata megnyilvánulás óceánján át a megszabaduláshoz." Patanydzsalinál szintén vezető szerepet játszik a Pránájáma, mert megtisztítja az akadályoktól a Szádhaka ösvényét: "Azután szétfoszlik a Fényt takaró fátyol és az elme képessé válik az összpontositásra." És Vjásza, magyarázva a fenti sort, megállapítja: "Nincs tudomány, mely magasabbra vezet, mint a légzésszabályozás. Ez megtisztít, minden tisztátalanságtól és meggyújtja a megértés lángját." A Brahma-Vidjá Upanisad a nem-kimondott (Adzsapá) Dzsapát írja Ie a következőkben: "Az Ő Isteni Alakja, leplezetlenül, mint minden dolgokat betöltő-látható. Én vagyok Ő (Aham-Szah), az azonositás Mantrája, mely minden lény testében azon a helyen tartózkodik, ahol a bejövő és a kimenő lélegzet (Prána-Apána) egyesül. Ezt hívják az Ő nevének nem-kimondott (Adzsapa) ismételgetésének. Ez a kifejezés Én vagyok Ő, Ő Én vagyok, (Hamszah / Szo'ham) mindennap 21600-szor emelkedik fel és esik vissza az életadó lélegzettel." És a Hamsza Upanisad leírja a misztikus hangok létráját, ami nem tévesztendő össze, mint ez sok esetben szokás, a vérkeringéshez tartozó szív- és vérkeringési zajaival, a következő szavakkal: "A Csin egyfajta hangutánzó hang; ez az első hallható hang. A második hang a Csin-csin. A harmadik olyan, mint egy csengő csilingelő hangja. A kagyló fúvó hangja hasonlít a negyedikre. A Viná (hangszer) hangja az ötödik. A Táláé (ritmikus mérték) a hatodik. A hetedik olyan, mint egy fuvola hangja és a Mridanga (dobféleség) hangja a nyolcadik. A kilencedik egy üstdob hangja és a tizedik olyan, mint a villámlás mennydörgése." ATedzso-Bindu Upanisad a pránájámát még misztikusabb fogalmakkal irja Ie, ahogy ez gyakran előfordul abban a tanulmányban: "A világ valótlanságának bizonyítását kilélegzésnek hivják. Az Én vagyok a Lefelsőbb Lényeg (Brahman) ismétlődő érzést belélegzésnek nevezik. Amikor ez az érzés maradandóan rögzült az elmében, azt hívják a lélegzet visszatartásának. Ilyen a bölcs légzés-szabályozása. Az orrlyukak nyomásával irányítani a légzést, az a tudatlanok módszere." Így törekszik arra, hogy közölje: több van a Pránájáma elméletében, vagy a gyakorlatában, mint amit a szem lát és hogy csak egy kicsi köze van (ha van egyáltalán) a lélegzet fizikai visszatartásához, ahogy ezt az emberek többsége igen rosszul hiszi, és amint ezt mi is megpróbáltuk bemutatni a Gheranda Szamhitához fűzött kommentárunkban. A Jóga-Csintámani számára a helyzet világos: "A Pratjáhára, a Dháraná, a Dhjána és a Szamádhifolyamata valójában fokozatos fejlődés a Pránájáma gyakorlatában." És a Hatha-Jóga-Pradípiká rejtélyesen kinyilatkozza, hogy: "Ha a levegőt, mely már belépett a Brahmarandarába visszatartjuk ott körülbelül 25 Paláig, az a Pratjáhára. Ha ez megmarad 5 ghatikáig (2 óra) az a Dháraná. Ha 60 ghatikáig tartózkodik ottaz a Dhjána. Így megmaradva 12 napig, ez Szamádhivá válik." Amikor helyesen megértettük, akkor számos a Pránájáma kiválósága. Hibásan értelmezve teljesen meddő és bizony még ártalmassá is válhat. Végezetül egy ősi klasszikus, a Jóga Vászistha szavaival, a tömérdek érdemről: "Fokozatosan a Pránájáma gyakorlásával, elértem az elme feloldódását, abban a Szeplőtlen, Legfelsőbb Átmanban" *A nyolc mágikus képesség vagy erő: végtelen kicsivé válás, levitáció, térbeli megnagyobbodás, térváltoztatási képesség, cselekvési szabadság, a létesültség szimbóluma feletti uralom, materializáció, ok-okozati összefüggések feletti uralom. |
