Menu Content/Inhalt
Főmenü > Vegetáriánizmus > Jan Van Rijckenborgh: Életvitel és vegetáriánizmus
 
Jan Van Rijckenborgh: Életvitel és vegetáriánizmus
ImageTöbbféleképpen kifejtettük, hogy a jelenlegi emberi jelenség természetellenes, s ezért emberi templomunkat le kell bontani, és "három nap alatt megépíteni", ahogyan Krisztus mondja János Evangéliumának második részében, ahol harmadnapi feltámadásáról beszél. Ez három folyamatra vonatkozik, amelyet három szakaszban kell kivitelezni. Minden szakasz hét részre oszlik, s ezért három heteskörről van szó.

Az első heteskör az ebből a természetből származó testalak templomának lebontására és egy új templom felépítésére vonatkozik. Valójában az eredeti testalak felélesztéséről van szó. Ez az "újjászületés víztől és szellemtől", az élő vízből, az eredeti, tiszta, szent ősanyagból és az igazi isteni szellemből. Érthető, hogy ez az újramegépítés bizonyos követelményekkel jár - de a lebontás is! Ez abszolút logikus. Meg kell gondolnunk, hogy nem valami holtat, elhasználtat kell lebontani, hanem élőt, dinamikusat, amit lélek éltet, amelyben egy léleklény, egy Én Lakik, aki ellenkezik. Esetleg olyasmit kell tehát lebontanunk, ami nemzedékeken át a leggondosabb művelés, sőt, gyakran ezotérikus művelés tárgya volt.

Ha valaki az árokban fekszik, s megújulásra, helyreállásra hívják fel, akkor ennek a szükségességét mindenki belátja. Aki azonban általános vagy ezotérikus tekintetben művelt, az az ilyen felhívás ellen hevesen fog tiltakozni, mert azt hiszi, hogy nemesedő törekvése már megújulás. Mégis kivétel nélkül minden igazi szellemi fejlődésnek, helyesebben szellemi megnyilvánulásnak ez az alapvető feltétele. Ezért követeli ezt a rózsakereszt.

Így az új élet jelöltjei számára az első kérdés az, hogy "milyen legyen az életvitelem?" Sokan meg vannak győződve, hogy az életvitel bizonyos gondolkodási módban merül ki. Gondolkodásuk aztán egy meghatározott csoporthoz, valamilyen tagsághoz vezeti őket. Amit azonban a megváltás ösvényéről eddig elmondhattunk, az világosan megmutatja a fenti vélemény korlátoltságát és helytelenségét.

Ha a sok egyház valamelyikének tagsága egy életvitel bizonyítéka, akkor sokmillió igaz keresztény lenne a világon. Sokan gondolkodnak kitűnően. Sok szép filozófia van, és fényes ötletek ezrei között válogathatunk. Sokaknak vannak csodálatos könyveik, és gondolkodásmódjuk gyakran rendkívüli. Olyanok is vannak, akik nagyon sokat tudnak a rózsakeresztes filozófiáról, s így nagyon érdekes témákról tudnak beszélgetni. Ha az életvitelt, amelyet a rózsakereszt követel, már valami gondolkodási móddal is be lehetne tölteni, akkor a tanulók száma a legrövidebb időn belül sokezerrel megnövekedne. Az még kérdés, hogy akik most magukat tanulóknak nevezik, nem fognak-e sokan elfordulni, ha az új korszak következményei világosan megmutatkoznak, s az ember nem lehet már csak nyugodtan szemlélődő megfigyelő, hanem világosan döntenie kell az elfogadás és az elutasítás között.

Az évek folyamán a rózsakereszt tanfolyamok és előadások keretében, valamint irodalma által ezrekkel került érintkezésbe, jóeszű, melegszívű emberekkel, akik felismerik és érzik filozófiánk különböző szempontjainak az értékét. Ennek ellenére még nincsenek velünk, mert különböző követelményeket nem hajlandók elfogadni.

Mások azt hiszik, hogy az életvitel csupán bizonyos erkölccsel, tehát érzelmeken alapuló magatartással van kapcsolatban, mely a gondolkodáson alapuló magatartást kizárja. Ezek az emberek állandóan érzelmeknek és ellenőrizhetetlen befolyásoknak esnek áldozatul. Ma lelkesednek, holnap tiltakoznak. Ma egy percre sem nélkülözhetik az Iskolát, s holnap ők hagyják el a művet elsőnek. Nagyon jeleskednek a helyeslésben, de még jobban az ellenzésben.

Végül olyanok is vannak, akiknek véleménye szerint az életvitelnek csak anyagi oldala van. A gondolkodásnak és érzésnek alig van köze hozzá. Ezek nagyon hamar válnak a szokások rabjává, amiből azután alig lehet őket kibogozni. Ha ilyenek jönnek hozzánk, akkor bizonyos véleményhez ragaszkodnak, amelyet az Iskola munkájáról alkottak maguknak.

Ha követelmények merülnek fel a gondolkozással vagy az érzések színvonalának fejlesztésével kapcsolatban, vagy az Iskolának a hierarchiától jövő vezetése más viselkedést vagy fellépést követel meg, akkor az ilyen emberek okozzák nekünk a legnagyobb nehézségeket.

A helyes életvitelnek három ismertetőjele van:

1. alapja a gondolkodás,
2. az érzés igazolja a jogosságát,
3. bizonyítéka a tett, a következmények elfogadása.

Erről ismerjük meg az igaz szabadkőművesség háromszögét, s így logikus, hogy ehhez mérjük a munkánkat. Minden más csak önámítás és időpazarlás. Az Iskola jellege komolyságot és őszinteséget kíván.

Magától értetődő és szükséges, hogy egy ilyen közleményben, mint ez a könyv, megmagyarázzuk életvitelünk különböző szempontjait. A keresztény-hierofáns Szellemi Iskolában lebontásról és újjáépítésről, pusztulásról és kiemelkedésről van szó; egyrészt elbocsátásról és feloszlatásról ennek a természetnek a halála révén, másrészt újraélesztésről, feltámadásról és újraébredésről az isteni természetben.

Ez a két folyamat egymásba nyúlik, egymástól függ, mert az ember a bűntermészetben, a dialektikában tudatos, és ennek a természetnek a feloszlatásával kell lehetővé tennie az isteni természetbe való felmenetelt. Mivel pedig nem valami holtat, űreset, lakhatatlant kell lebontani, ésszerű, azaz gnosztikus, tudományos életmóddal kell leküzdenünk a régi természet minden ellenállását.

Természetesen sok ellenállás, számtalan probléma, feladat és követelmény van, amit a tanulónak meg kell gondolnia és helyes életmóddal meg kell tanulnia leküzdeni. És ezeket le lehet küzdeni, mert a hierarchia ereje mindig jelen van, hogy a komoly tanulónak segítsen. A sokféle ellenállás között van elemi, egészen közönséges és magától értetődő. Az ember egy pillanatra felfigyel rájuk, átlát rajtuk, és pozitívan széttöri őket, hogy szóba se kerüljenek többé. Vannak azonban nagyon fontos, és nehezen legyőzhető ellenállások is, amelyekkel a tanulónak újra meg újra meg kell küzdenie, amelyekről gyakran kell beszélni, s amelyeket sokszor meg kell fontolnia.

Vannak az ösvényen olyan ellenállások és követelmények, amelyeket egyetlen elhatározással el lehet hárítani, melyeknek a tanuló egy csapásra meg tud felelni, mert a gondolkodás számára annyira világosak, mert teljesen szükségesnek érzi őket, mert feltétlenül vágyik az ösvényre, s ezáltal megvan az ereje elemi intézkedések elhatározására és megtételére.

Az ellenállásoknak ehhez a csoportjához tartozik az állati tápláléknak, a dohánynak, az alkoholnak és más kábítószernek a használata, mert megszüntetésük közvetlenül az emberen múlik.

Valló tanulóitól az Iskola bizonyos életreformot követel meg az élelmiszerek és élvezeti cikkek területén is, tehát vegetáriánus életmódot, és a dohánytól, alkoholtól és más kábítószertől való tartózkodást feltételezi. A teljesség kedvéért hozzátesszük, hogy sem szőrmeféléket, sem tollakat nem hordunk. Az Iskola mindezt nem azért követeli meg, mintha egy ilyen életformának valami rendkívüli szellemi jelentősége lenne, hanem mert ezek a tanulósághoz vezető ösvény jelöltje számára magától értetődő és nem szokatlan dolgok. Ha már egy ilyen egyszerű követelményben is elbotlana, ha már ebben a tekintetben is ellenállna, akkor az újjászületési folyamatra irányuló további törekvés csak szép látszat, ábránd lenne.

A vegetáriánizmus, minden következményével, alapvető követelmény a tanulóság ösvényén a jelölt számára. Gyakran már a vegetáriánizmushoz fűződő álláspontunk kifejtése is elegendő ahhoz, hogy sokakat menekülésre késztessen.

Ismeretes, hogy az élelem és az élvezeti cikkek a testet bizonyos állapotba hozzák, és abban tartják. Minden élelem lényegében különböző rezgésű világosságerőkből áll, amelyeket vitaminoknak is neveznek. A vitaminokat nem tartalmazó élelem teljesen értéktelen. Ezek a világosságerő-vegyületek a szellem minden területén jelen vannak. Életünket tehát ezeknek az erőknek a felvételével egyensúlyban lehetne tartani. Tudjuk, hogy ez most nincsen meg. Ezeket a világosságerő-vegyületeket, ezeket a vitaminokat szerves anyagokkal és erőkkel együtt élelmiszer formájában kényszerülünk magunkhoz venni, mert testünk nem képes kizárólag vitaminvegyületeket építőanyagként felhasználni.

Működéséhez még étererőkre van szüksége, melyeket az étertest vonz magához, továbbá aurikus erőkre, amelyeket a vágytest vesz fel. Ehhez még gondolaterők járulnak, amelyeket a gondolkodási képesség vész fel, és végül durva anyagi elemekre is szükség van az anyagtest felépítéséhez és karbantartásához. Ezeket az élelmiszerekből nyerjük fehérjék, zsírok, ásványi sók, stb. formájában.

Elsősorban világosnak kell lennie, hogy valóban kívánják-e a helyreállás folyamatát. Ha nem, akkor felőlünk nyugodtan megmaradhatnak mai állapotukban. Akkor semmi értelme sincsen, hogy a táplálkozásuk megváltoztatására késztessük Önöket. Egyenek csak nyugodtan disznókarajt, marhasültet és paprikáscsirkét; ezzel biztosan nem lesznek betegebbek, mint amilyenek már most is. A legtöbb dolog, amit erről vegetáriánus körökben mondanak, tévedésen alapul. Az embernek egyszer meg kell halnia, akár vegetáriánus, akár nem. Nagyapáink és dédnagyapáink olykor száz évet is megéltek, disznóhús és zsíros sonka ellenére. Az alkohol meg a nikotin sem fog ártani, ha nem viszik túlzásba. A modern táplálkozás a kristályosodás folyamatát egyensúlyban tartja, vagy csak nagyon lassú ütemben engedi előrehaladni.

Ha azonban tudatosan belsőleg törekszenek az emberiség és a világ megváltására, akkor a táplálkozás problémája nagyon is időszerű lesz. Akkor magától értetődik, hogy azzal táplálkozunk, ami az újjászületési folyamatot nem akadályozza, sőt kívánságunk is arra ösztönöz bennünket.

Ezért van az, hogy például a Bibliában alig van szó vegetáriánizmusról, vagy csak nagyon rejtett formában. Erre nemesedni kell. A vegetáriánizmus önmagában nem megváltó, hanem csak a hangsúly áthelyezése.

Ha azonban igazi szellemi életre törekszenek, akkor a természetes vértisztítás szükséges. A szellemi vértisztításnak és a természetes vértisztításnak együtt kell haladnia. Ezt a törekvést minden vallás ismerte, de az átlagemberre való tekintettel engedményeket tettek, s böjtölési időszakok és napok elrendelésére korlátozták magukat a kereszténységben is. Így az evangélikus egyházban is megmaradt bizonyos böjtölési gyakorlat a XVIII. század közepéig. A tudók azonban, az igazán jámborok, akik tehát felismerték a táplálkozási előírások okát, megértették, hogy ezekben a dolgokban nem lehet engedni. Az esszénusok, akiknek soraiból Jézus jött, meggyőződéses vegetáriánusok voltak, mivel ismerték a dolgok lelkét, minden élet egységét.

A halevést és borivást, amiről a Biblia ad hírt Jézus példázataiban, egészen másképpen kell értenünk. Azokat az elbeszéléseket csak ezotérikusan lehet helyesen értelmezni. Ha valaki szellemi vértisztításra törekszik ugyan, de az elemi vegyi tisztítást elhanyagolja, az ahhoz a nagyon misztikus emberhez hasonlít, aki mindenek ellenére a durva anyaghoz ragaszkodik, ennek minden következményével. Napjainkban milliók vannak ilyenek.

Az állati test és állati vér étererőkön kívül aurikus, vagy ösztönerőket is tartalmaz, sőt gyakran olyan erőket is, amelyek még ezeken is túlmennek. Magasabb szempontból az utóbbiak hatnak pusztítóan az emberi testre. A testet a földhöz kötik és erősítik az ellenállását. Emiatt követeli meg a Szellemi Iskola tanulóitól a vegetáriánizmust.

A szélsőséges vegetáriánizmus viszont veszélyes a tanuló számára, mert azáltal rendkívüli érzékenységi állapotok jöhetnek létre. Ez ellen ittak a régi ezotérikus iskolákban néha alkoholt vagy dohányoztak rövid ideig. Ugyanezt azonban elérhetjük babból készült ételek fogyasztásával is.
 
Forrás: Jan Van Rijckenborgh, A modern rózsakereszt elemi filozófiája, 1993
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Body Talk