Menu Content/Inhalt
Főmenü > Természetgyógyászat > Az akupunktúra egyéb módjai
 
Az akupunktúra egyéb módjai
ImageAz akupunktúrás kezelés legősibb módja a mechanikus ingerlés. Az őskorban erre a célra csontból vagy kőből csiszolt tűket, szúrószerszámokat használtak. A tűs kezelés nem tekinthető egyszerű mechanikus ingerlésnek, mert ebben az esetben a bimetall felépítés következtében már áram is folyik át az akupunktúrás ponton. Korunkban az aktív pontok kezelésének hagyományos mechanikus módját egyre inkább felváltja a korszerű eszközökkel, elektromos árammal, fénysugárral vagy ultrahanggal történő stimuláció. A párhuzamosított fénysugárral való ingerlést monokromatikus, vagyis azonos hullámhosszú fényt előállító lézergenerátorok teszik lehetővé. A lézerakupunktúra során az aktív pontok besugárzása vörös színű hélium-neon, vagy infravörös tartományban működő szilárdtest diódák által kibocsátott láthatatlan sugárnyalábbal történik.

Az ultrahangos vagy szonoakupunktúra során a nagyfrekvenciás koncentrált hanghullámokat egy piezoelektromos fej állítja elő. A viszonylag kis intenzitású ultrahang nem csupán a bőr külső felületét ingerli, hanem a tűs kezeléshez hasonlóan a bőr alatti rétegekre is képes hatást gyakorolni. Az elektroakupunktúrával összehasonlítva a lézeres és az ultrahangos kezelés hátránya, hogy hatásfokuk alacsonyabb, a hozzájuk szükséges készülékek meglehetősen bonyolultak és drágák, használatuk pedig szakismeretet igényel. Előnyük viszont, hogy alkalmazásuk nem jár semmiféle stresszel, (pl. tűszúrás, áramcsípés) így előszeretettel alkalmazzák gyermekek akupunktúrás gyógyításánál.

A tűs kezelés mellett a hagyományos kínai akupunktúra másik legelterjedtebb módja a hővel való ingerlés. Ennek a közismert nevén moxaterápiának nevezett technikának a lényege, hogy az aktív pont felett egy speciális gyógynövényt, többnyire fekete üröm szárított levelét égetik el rúd, henger vagy kúp formájában. A vastagabb moxarudat vagy a vékonyabb moxahengert meggyújtás után a kezelendő pont fölé tartják, és a belőlük kiáramló intenzív hő végzi az aktív pontok stimulálását. A moxakúpot gyógykenőcs vagy különféle gyógynövényszeletkék közbeiktatásával ráhelyezik a kezelendő pontra, és a csúcsán meggyújtják. A bőrön elhamvadó fekete üröm-zúzalék intenzívebb hőhatást kelt, mint a besugárzásos technika, ezért ezt égetésnek nevezik.

A moxás kezelés ritkább formája, amikor az akupunktúrás tű végére helyezik a moxakúpot, és ott égetik el. A bimetall tű nyelének melegítésekor ugyanis több áram folyik át az akupunktúrás ponton, ami fokozza az energiabevitelt. Megjegyzendő, hogy ugyanezen az elven növelni lehet a tűvel való energiaelvonást is. Ebben az esetben a tű nyelét folyékony szén-dioxiddal célszerű hűteni. Ennek legegyszerűbb módja, hogy egy elektronikai fejlesztésekben használt szén-dioxidos flakonnal befújjuk a tű nyelét úgy, hogy a permet ne a bőrre, hanem a testfelülettől kifelé szóródjon. A moxaterápia hátránya, hogy főleg égetéses kezelés esetén a bőr elszenesedik és csúnya, maradandó heget hagy maga után. Előnye viszont, hogy az intenzív hő hatására a bőr pórusai kitágulnak, és a moxakúp alá helyezett gyógynövény-szeletkék hatóanyagai bediffundálódnak a testbe. Az ily módon felszívódott hatóanyag sokkal intenzívebb hatást vált ki, mintha az a gyomron keresztül jutott volna a szervezetbe.

A moxaterápia érdekessége, hogy a hőbesugárzásos kezelés tónizáló hatással van a meridián energiaszintjére, míg az égetéses módszerrel csökkenteni lehet a behatolt energia szintjét. Az utóbbi eljárás feltételezhetően oly módon fejti ki hatását, hogy a bőrfelület megégetése során elzáródik a telített energiavezeték aktív pontja. Ezt követően ezen a ponton többé már nem képes a külvilágból energiát felvenni, így fokozatosan csökken a telítettsége. A kellemetlen illatú füst elkerülése érdekében német mérnökök kifejlesztették már a moxarúd modern változatát is, amelyben az intenzív infravörös hősugárzást elektromos árammal fűtött zafír kristály szolgáltatja. Mellékesen megjegyezve a köpölyözés éppen ellentétes hatást gyakorol a szervezetre, mint az égetéses moxaterápia. Ebben az esetben a bőrfelületre helyezett harangokban keltett vákuum szinte kiszívja, kitisztítja az eldugult akupunktúrás pontokat, ami az energia-beáramlás megnövekedését eredményezi. A köpölyözéssel nem csak a meridiánok egyes pontjait lehet kitisztítani, hanem a test különböző részein található reflexzónákra is hatást lehet gyakorolni.

A moxaterápiával kapcsolatban megemlíthető még, hogy léteznek ezzel megegyező hatású, házilag is alkalmazható eljárások. Ilyen a helyi fájdalmak csillapítására szolgáló őrölt fehér bors. A fehér borsot vízzel és liszttel összekeverve a fájó területre kell kenni, és addig kell rajta hagyni, amíg a helyén égő-vöröses folt keletkezik. Erősebb hatású az őrölt mustármag és az ecet keveréke, amelyet a fájó területre rakva gézzel és ragtapasszal le kell ragasztani, és az égő érzés megjelenéséig rajta kell hagyni. Hasonló hatást vált ki a fokhagymapor alkalmazása, amelyet kb. 3 órán keresztül kell a kezelendő helyen tartani.
 
Forrás: Kun Ákos, Ezoterikus körkép, 1999
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Body Talk