A sámánizmus gyökerei a 100.000 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza. Őshazája Belső-Ázsia. A sámánizmus formái fellelhetők Délkelet-Ázsiában, Kínában, Tibetben, Japánban, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Indonéziában egyaránt. Gyökerei azon szibériai törzsekhez nyúlnak vissza, melyeket a magyarral nyelvrokonoknak tartanak. A magyar nép hitvilága, vallási rendszere a keresztyénség átvétele előtt a sámánizmus volt. Felidézhetjük Szabó Magda: Az a szép fényes nap című drámáját, Géza fejedelem és a sámán "kapcsolatát".

A magyaroknál a sámán táltosként vált ismertté. A pogány magyarság hitvilága a keresztyénség felvétele után fokozatosan pusztult, a sámánisztikus világképbe való hit megszűntével ez a hitvilág alkotóelemeire bomlott, és ezek az alkotóelemek mesemotívumok, rituális énekek, hiedelmek formájában éltek, élnek tovább. Eliade vallástörténész a sámánizmust archetípusnak tartja, amely látszólag időtlen minőség.

A sámán szó az evenki nyelvből származik. Az even, evenki két szibériai vadász- és rénszarvastenyésztő csoport, akiket régebben általában a tunguz néven ismertek. A sámán szó jelentése: "az ember, aki tud".

A sámán szót mai értelmében arra az egyénre értik, aki megváltozott tudatállapotában, révülésében is ura tud maradni önmagának. Az irányított tudatállapotban gyakorlottakat, az eksztázis mesterét tekinthetjük sámánnak.

A sámán feladata, szerepe igen sokrétű volt: gyógyított, jósolt, jövendölt, a közösség összetartója, szellemi vezére volt. A nemzetségi hagyományok, imák, legendák, énekek őrzője, áldozati rítusok irányítója. A sámánizmus ősi hiedelemrendszer, kapcsolatba hozható a vallási fejlődés korai formáival, az animizmussal, és a totemizmussal.

Az "animizmus" szerint minden élőnek és élettelennek lelke van, a kőnek éppúgy mint egy fának. Az animizmus ezáltal a természettel, a környezettel való szorosabb, egyenrangúbb kapcsolatot segítette elő. A "totemizmus" azt a hitrendszert jelentette, melynek alapján a nemzetség őseként állatot tiszteltek, gondoljunk pl. a turulmadár, a csodaszarvas legendájára, a fehér ló történetekre, vagy a medvekultuszra.

Forrás: Horváthné Schmidt Ilona, A sámánisztikus világkép alapszimbólumai