Igen sok Buddha életrajz ismeretes, amelyek azonban lényeges elemeik tekintetében megegyeznek. Az életírások vázlata a következő: Sziddhártha herceg rangjának megfelelő nevelésben részesült fejedelmi jólétben nevelkedett, megnősült, és fia született. A legenda szerint sétakocsizás közben öregemberrel, majd beteggel, halottas menettel és vándoraszkétával találkozott. A szenvedés e képei borzalommal töltötték el az ifjú herceget, aki fölismerte a lét szenvedésteljes voltát, azt, hogy még embert is fenyegeti mindannak elvesztése, amit szeret, hogy mindenkire öregedés és halál vár.

A hinduk éppen ezért szívesen nevezik vallásukat "szanátana-dharmá"-nak, azaz "örök vallás"-nak. Ennek megfelelően azt tanítják, hogy időről időre, mindig újból bölcs férfiak és testet öltött istenek jelennek meg, hogy hirdessék az igazságot. Ilyen volt Ráma, Krisna, Vjásza, Manu, Vaszistha, Agasztja, Savkara stb., de egyikük sem fektette le új tanok alapját, hanem csak a már kezdettől fogva ismert igazságot fogalmazta vagy hirdette meg újból. A hinduizmus tehát nem ahhoz a kerthez hasonlít, amelyet egy ember tervszerűen hozott létre, és amelyet utódai azután tovább fejlesztettek...

Miért éppen az iszlám és követői szerepeltek példánkban. A válasz erre az, hogy gyakran és jobban tapasztaljuk a nyugatiak hiányos vagy téves ismereteit az iszlámról. Másrészt szilárd meggyőződésünk, hogy nincs olyan eszme vagy vallás, amelynek a képe annyi hamisításon és torzításon ment volna keresztül, mint az iszlám és követőinek (muszlimok) a képe.

A Tóra két részre oszlik: az Írott Tanra (ez a Biblia) és a Szóbeli Tanra (melyet Mózes az Írott Tannal együtt vett át a Sínai-hegyen, de csak több ezer évvel később kapott írott formát a Misnában és a Talmudban). Mindkét rész Istentől származik, de míg az Írott Tant Isten "lediktálta" Mózesnek, a Szóbeli Tan megszövegezése kevésbé pontos.

Kétfajta tökéletlenségről beszélhetünk e haladók esetében: az egyik az állandó, a másik az alkalmi hibák esete. Állandók a tökéletlenség azon vonzalmakban és szokásokban föllelhető formái, melyek a lélekben mintegy gyökeret vertek, melyekig az érzékek tisztulása el nem hatott. Az érzékek tisztulása ugyanis kapu, a szemlélődés kezdete a lélek számára; az érzékit a szellemibe mintegy átvezeti, hogy az Úrral egyesítse. A régi ember foltjai a szellemiben megőrződnek, jóllehet nem látja, nem is tudja észrevenni azokat...

Az univerzizmus az örök világtörvényről (tao), a két őserő, jin és jang összjátékáról, az öt elemről (változó állapotról) és az ég, föld, ember összhangjáról szóló tanításával, természettiszteletével, ős-kultuszával és szertartásrendjével, az egyén, a család és az állam életére egyaránt kiterjedő etikájával, amely végső fokon a taónak az emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását tükrözi, évezredeken át a kínai császárság irányadó világnézete volt.