Menu Content/Inhalt
Főmenü
 
 
Patandzsali: Jóga-szútra II.
A TETTEKBEN VALÓ IGÁZÁSRÓL

Image1. A tettekben való Igázás: kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak.
tapah-svadhyaya-isvara-pranidhanani kriya-yoga
2. Célja a révület átélése és a szenvek gyengítése.
samadhi-bhavana-artha klesa-tanu-karana-arthas ca

Magyarázat: A második negyedrész a révület megvalósításához szükséges feltételeket ismerteti. A cselekvés síkján az Igázásnak három összetevője van: Az első az aszkézis, a kiégetés, vagyis a megszabadulás a korábbi tettek káros következményeitől. Ez teszi lehetővé a következő lépést, a Tanban való elmélyülést, s ezáltal a túllépést önmagunkon. A harmadik elem a továbblépés irányát szabja meg. Az Ember, az Úr iránti odaadás fényében elhalványul az érdekekből történő cselekvés, kialszik a szenvedély, és véget ér a szenvedés.

A SZENVEKRŐL

3. A szenvek: tudatlanság, önösség; vágy, viszolygás és kapaszkodás.
avidya-asmita-raga-dvesa-abhinivesa klesah
4. A tudatlanság a többi mezeje, amelyek szunnyadók, gyengék, gátoltak vagy felgerjedettek.
avidya ksetram uttaresam prasupta-tanu-vicchina-udaranam
5. A tudatlanság: öröknek, tisztának, örömtelinek, léleknek fogni fel a mulandót, tisztátalant, szenvedéstelit és lélektelent.
anitya-asuci-duhkha-anatmasu-nitya-suci-sukha-atma-khyatir avidya
6. Az önösség: egylényegűnek vélni a Látó és a látás képességét.
drg-darsana-saktyor eka atmata iva asmita
7. Örömre hajlás a vágy.
sukha-anusayi ragah
8. Szenvedésre hajlás a viszolygás.
duhkha-anusayi dvesah
9. Önlényeg hordozza a kapaszkodást, s így még az őt tudatosítóhoz is hozzátapad.
svarasa-vahi viduso' pi tatha rudho' bhinivesa

Magyarázat: A szenvek a cselekvések mögötti ösztönzések, alapvető fajtái, belőlük sarjad a hibás szemlélet módja a dolgok önszempontú minősítése. A szenvek annak megfelelően szunnyadók vagy megnyilvánultak, hogy milyen mértékben váltak konkrét cselekvésformákká: gondolatokká, érzelmi motivációkká, kimondott szavakká vagy tettekké. Gyökerük a tudatlanság, a változó, mulandó világnak szilárd, maradandó létezőként való átélése. Ez az átélés eredményezi a tudattól független valóság, az objektivitás képzetét. Így a szemlélő alany az időbevetett, és ezen belül is pillanatnyi személyiséggel azonosítja magát, vagyis összekeveri a Látó és a látás képességét. Ennek során megkülönbözteti a számára "kedves" és "nem kedves" tapasztalásokat, és ragaszkodni kezd mindahhoz, amit a magáénak vél. Az átlagos cselekvéseknek és vélekedéseknek így többnyire az elvakultság, az önzés, a sóvárgás, a gyűlölet és félelem keveredése a mozgatórugója.

10. A rejtett szenvek ellentevékenységgel kerülhetők el.
te pratiprasava-heya suksmah
11. Ha már rezdülésekké váltak, akkor elmélyedéssel.
dhyana-heyas tad-vrttayah

Magyarázat: A rejtett szenvek nem tudatosak, közvetettek, csak jelekből lehet következtetni rájuk, vélekedéseink, "ideológiáink" és tetteink elemzése, mozgatórugóinak megismerése révén. Eme rejtett énség feltárásában az éberség gyakorlása és a szenvekkel ellentétes, önzetlen cselekvés segít. Ez hozza napvilágra a cselekvésekben esetleg meg sem fogalmazódó szenves indíttatásokat. A gondolatok és szándékok formájában testetöltött, rezdüléssé vált szenveket sem lehet közvetlen módon kiirtani vagy elfojtani. Ez csak ahhoz vezetne, hogy a szenv elfojtottá, gátolttá válik, vagyis rejtett állapotba húzódik vissza. A helyes módszer ekkor a rezdülések elemzése, az igazi mozgatórugók feltárására irányuló elmélyedés. A szenvek feltárására és kioltására a II. 33-39. és 40-45. szútrákban található szellemi alapelvek szolgálnak.

A HAJLAMOS CSELEKVÉSRŐL

12. A cselekvés hajlama szenvekből gyökérzik. Fel kell azt tárni látott és nem látott születésben.
klesa-mulah karma-asayo drsta-adrsta-janma-vedaniyah
13. Ameddig megvan ez a gyökér, addig a gyümölcse: születés, élet és élmény.
sati mule tad-vipako jaty-ayur-bhogah

Magyarázat: A szenvek következménye hajlamos, vagyis egyéni érdekből történő cselekvés. Ennek következménye önös tapasztalás és élményszerzés lesz, aminek emléke még jobban megerősíti, "bevési" a szenves ösztönzéseket. "Megszületni" annyi, mint valamilyen tapasztalóként megjelenni a tapasztalásban. Ennek megjelenítő ereje pedig nem más, mint az előző "születések", tapasztalások emlékét őrző ösztönzések. Ezeket a hajlamokat úgy a jelenlegi, mint a majdani testetöltésekkel kapcsolatban fel kell tárni, mert csak ez vezethet végső megszabaduláshoz. Ha létezik a szenv, úgy törvényszerű a cselekvésben való testetöltés, a tapasztalásról tapasztalásra vándorlás. Ez a folyamat az elmében "jó", "rossz" és "semleges" élményeket vált ki, ezek az emlékek, belső minták hajtanak az újabb "születések" felé.

14. E gyümölcsök hűsítők vagy hevítők, helyes vagy helytelen okságuk szerint.
te hlada-paritapa-phala punya-apunya-hetutvat
15. A különbségtevőnek azonban mindez csak szenvedés, mert a változások, az égető vágy és az ösztönzések mindig szenvedéssel járnak, valamint a minőségek ellentétes rezdülései miatt.
parinam-tapa-samskara-duhkhair guna-vrrti-virodhac ca duhkham eva sarvam vivekinah

Magyarázat: A hajlamos cselekvés eredménye vagy kielégülés, vagy pedig csalódás. Az előbbi egy időre csillapítja az elme éhségét, az utóbbi rögtön új szenves cselekvésre hevít. A "jó" és "rossz" szándékokból fakadó cselekvés magától értetődően kellemesnek és kellemetlennek minősített élményekhez vezet majd. Ám a Természet lényegéből adódóan minden állapotot újabb állapot követ, minden ösztönzés után újabb ösztönzés következik. A tudati minőségek is törvényszerűen váltakoznak. A Világos minőséget mindig Homályos vagy Ragaszkodó váltja fel. A szenvedés így végső soron nem a fájdalmasnak ítélt tapasztalásokból, hanem a "jó" és "rossz" közötti különbségtevésből születik.

16. A jövendő szenvedés kerülhető el.
heyam duhkham anagatam
17. A szenvedés okát kell elkerülni, a Látó és a látvány összekötözöttségét.
drastr-drsyayoh samyoga heya-hetuh

Magyarázat: A szenvedést a tárgyi világban nem lehet kikerülni. A menekvés egyetlen útja az, ha a szemlélő megszabadul a tárgy uralmától. Amennyiben az Ember nem függ önnön világától, vagyis azoktól az eseményektől, amelyek körülveszik, úgy fel sem merül az élmények minősítése. A tárgyi világhoz a szenvek kötöznek. A szenvek megszüntetése így a szenvedés megszűnését is jelenti.

A LÁTVÁNYRÓL

18. A látványnak láttatás, tevékenység és állandóság a jellemzői, lételem és képesség a lényege, célja pedig az élmény vagy a megváltás.
prakasa-kriya-sthiti-silam bhuta-indriya-atmakam bhoga-aparvargartham drsyam
19. Megkülönböztetett, meg nem különböztetett, csak jelekből következtetett és jeltelen a minőségek tartományai.
visesa-avisesa-linga-matra-alingani guna-parvani

Magyarázat: A látvány a tapasztalás világa, a láthatóvá vált Természet. Ennek három alaptulajdonsága az, hogy önmaga értelmét feltárja a tudat előtt (Világos), hogy állandó mozgásban van (Ragaszkodó), s hogy ugyanakkor állandónak, objektívnak mutatkozik (Homályos). A látvány lényege szerint mindig kettős természetű, tapasztalt tárgyból (lételem) és tapasztaló képességből tevődik össze. A látás ugyancsak kettős célt szolgál. Alacsonyabb megismerési szinten azt segíti elő, hogy a megismerő tudat élményekhez, tapasztalásokhoz jusson, magasabb szinten pedig azt, hogy a tapasztaló a látványon keresztül önmagára ismerjen. A látvány megkülönböztetett síkja a külső világot, vagyis a lételemeket jelenti, a meg nem különböztetett képességeket, a belső tudattényezőket, az észt és az énképzetet. Ha mindezek a még tudatosítható tényezők jelen vannak, ez a jel az Eszmélet meglétére utal. A jeltelen a Természet megnyilvánulatlan állapotát jelenti, amiből mindezek kibomlanak.

20. Bár a Látó tiszta látás csupán, helyes irányultsággal meglátható.
drastr drsi-matraha suddho'pi pratyaya-anupasyah
21. Az ő célja a látvány lényege.
tad-artha eva drsyaya-atma
22. Ha a látvány a célját bevégzett számára el is tűnik, teljesen mégsem tűnik el, mert fenntartják a többiek.
krtaa-artham prati nastam apy anastam tad anya-sadharanatva

Magyarázat: A megtapasztalt jelenségeknek egyetlen értelmük van, maga a megtapasztalás. Ha ez megtörtént, szertefoszlik az eddig valóságosnak hitt jelenségvilág. Bár a végső megismerésre jutott Alany kilép a tapasztalásból, a világ kibomlása mindaddig tovább folyik, amíg létezik végső megismerésre nem jutott tudat a mindenségben. Ezért a megismerés csodája örök időktől tart, és tartani fog örök időkön át.

23. Az összekötözöttség oka az, hogy a Gazda a birtok erejét önmaga erejével azonosnak fogja fel.
sva-svami-saktyoh sva-rupa-upalabdhi-hetuh samyogah
24. Ennek oka a tudatlanság.
tasya hetur avidya
25. Ha ez nincs, nincs az összekötözöttség sem. Ennek elhagyása a Látó egyedülvalósága.
tad-abhavat samyoga-abhavo hanam tad-drseh kaivalyam

Magyarázat: A látványt a tapasztaló ember vágya tartja életben. Amíg ez a vágy fennáll, addig a tapasztaló és a tapasztalt kölcsönösen feltételezik egymást. Az én a világgal szemben határozza meg önmagát, és képtelen azt elereszteni, hiszen ezzel önmagát is el kellene vetnie. Mint a szenvekkel kapcsolatban már kiderült, a látványba kapaszkodás oka az, hogy a Gazda, az Ember megfeledkezik önmagáról, s ezért a birtokkal, a Természet legszubtilisabb elemeiből felépülő személyiséggel azonosul. Amint a Látó magára ismer, a jelenségvilág elveszíti megkötő erejét, és az énség szertefoszlik.

AZ ELHAGYÁSRÓL

26. Az elhagyás eszköze: folytonosan meggyőződni a különbségről.
viveka-khyatir aviplava hanopayah
27. Ez hét szinten át a legmagasabb Felismeréshez vezet.
tasya saptadha pranta-bhumih prajna

Magyarázat: A fentiekből kiderül, hogy a tudatlanságot megszüntető tudás nem ismeretszerű. Arra irányul, hogy a szemlélő alany lépésről-lépésre elkülönüljön a Természet egyre finomabb, "szellemibb" síkjaitól. A testek, az anyagi burkok levetése a következő hét lépésben történik meg:

1. Elkülönülés a lételemektől, vagyis az objektív világ hitének eltűnése.
2. Függetlenedés a képességektől, vagyis a külső világ szomjazásának kihunyása.
3. Az érzékterületek leválása, vagyis a képzeletműködéssel való azonosulás megszűnése.
4. Az ész megkülönbözetése, vagyis nem azonosulás a gondolatokkal.
5. Elkülönülés az énképzettől, vagyis az énség, a személyiség kioltása.
6. Az Eszmélet és az Ember megkülönböztetése. Ezen a szinten a Szemlélő már nem "tud" önmagáról.
7. A Természet és az Ember végső megkülönböztetése, a Látó egyedül-valósága.

AZ IGÁZÁS TAGJAIRÓL

28. Ha állandósulnak az Igázás tagjai, akkor a tisztátalanság eltűnik, és a megkülönböztetésig sugárzik a felismerés.
yoga-anga-anusthanad asuddhi-ksaye jnana-diptir a viveka-kyateh
29. A nyolc tag: magatartás, erény, ülésmód, lélekzetvezetés, visszavonultság, figyelem, elmélyedés, és révület.
yama-niyama-asana-pranayama-pratyahara-dharana-dhyana-samadhyo stav-angani

Magyarázat: A fenti gyakorlatok az elme megzabolázásának egymásra épülő mozdulatai. Ha elveik állandósulnak a tudatban, vagyis minden élethelyzetben, állapotban és cselekvésben kifejeződésre jutnak, akkor eltűnnek a tudatlanság folytán kiépült téves képzetek, és lehetőség nyílik a magasabb felismerésre.

A MAGATARTÁSRÓL ÉS AZ ERÉNYRŐL

30. A magatartás: ártatlanság, igazság, igénytelenség, tanítványság, nincstelenség.
ahimsa-satya-asteya-brahmacarya-aparigraha yamah
31. Ennek érvénye nagy fogadalomként mindenkire kiterjed, származástól, helytől, időtől és alkalomtól függetlenül.
jati-desa-kala-samaya-anavacchinnah sarva-bhauma mahavratam

Magyarázat: A helyes magatartás elveit elsősorban a lappangó szenvek iránti elővigyázatosságból kell gyakorolni. Mint a későbbi szútrákból kiderül, a felsorolt magatartási formák felvétele alapvető tudati és létszemléleti változáshoz vezet, ha elveik állandósulnak, és minden élethelyzetben áthatják a cselekvés és a tapasztalás indítékait.

32. Az erények: tisztaság, elégedettség, kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak.
sasuca-santosha-tapah-svadhyaya-isvara-pranidhanani niyamah

Magyarázat: A magatartás fenti elveivel párhuzamosan az erények a viselkedésmód aktív elveit jelentik, ennek megfelelően elsősorban a szenvek megnyilvánult formáit oldják fel. E gyakorlat lényege abban áll, hogy az ösztönösen felbukkanó szenves indíttatások helyébe tudatos, és a megismerést előrevivő ösztönzéseket állítsunk. A magatartás és az erény elvei bizonyos szempontból meg is feleltethetők egymásnak: az ártatlanság egyben a szándékok tisztaságát jelenti, az igazság az adottal való megelégedést, az igénytelenség a vágyak és kívánalmak kiégetését, a tanítványság a vélt énség kioltását és felülmúlását, a nincstelenség pedig azt a hitet, ami kizárólag az Úrba veti bizodalmát.

33. Ártalmas gondolat esetén az ellentétét kell átélni annak.
vitarka-badhane pratipaksa-bhavanam
34. Az olyasféle gondolatoknak mint az ártás, mindig sóvárgás, düh vagy elvakultság az előzménye. Legyenek bár gyengék, közepes mértékűek vagy eluralkodottak, mindig végnélküli szenvedés és nem értés lesz a gyümölcsük, függetlenül attól, hogy tetté válnak-e, másokat buzdítunk-e rájuk, vagy csak helyeseljük őket. Ezért kell átélni ellentétüket.
vitarka himsa-adayah krta-karita-anumodita lobha-krodha-moha-purvaka mrdu-madhya-adhimatra duhkha-ajnana-ananta-phala iti pratipaksa-bhavanam

Magyarázat: A fenti szútrák a megnyilvánult szenvek elhárításának módját ismertetik. A szenvek többnyire cselekvésekbe és gondolatokba burkolva jelennek meg. Az önösség mesterkedése folytán rendszerint a külvilág minősítésében öltenek konkrét formát: "ártani akar nekem". Mivel a szándékká vált szenveken már nehéz uralkodni, helyesebb, ha csírájukban ragadjuk meg őket. Egy dolog iránti ellenszenv ellentétét átélni - elképzelni ugyanezen dolog kedvességét, tudatosítani önmagunk hasonló visszásságait, és felismerni az ellenszenvnek saját létünkre visszahulló káros hatásait.

35. Az ártatlanságon alapulók környezetében megszűnik az ellenségeskedés.
ahimsa-pratistayam tat-samnidhau vira-tyagah
36. Az igazságon alapulóknak a tettek gyümölcse felkínálkozik.
satya-pratisthyam kriya-phala-asrayatvam
37. Az igénytelenségen alapulók minden értéket elérnek.
asteya-pratisthyam sarva-ratna-upasthanam
38. A tanítványságon alapulók bátorságot nyernek.
brahmacarya-pratisthayam virya-labhah
39. A nincstelenségben szilárdak ráeszmélnek arra, hogy mit is ér a születés.
aparigraha-sthairye janma-kathamta sambodhah

Magyarázat: A fenti elvek gyakorlása konkrét, tapasztalható eredményekkel jár, ezekből pontosan lemérhető a gyakorló erkölcsi elmélyültsége. Bár alapjában véve minden egyes elv az összes szenv kioltására irányul, mégis megfigyelhetünk bizonyos párhuzamokat. A viszolygás szenvét kioltó ártatlanság legmagasabb fokán álló emberben fel sem merül többé az a gondolat, hogy a külvilág ártó szándékkal fordulna felé, vagy ártalmára lehetne. Az önösségen felülemelkedő, igaz ember nem fél szembenézni önmagával, az adott valóságot elfogadja, és rálát arra, hogy a mindenkori léthelyzet korábbi cselekedeteinek eredménye. A vágyait megszüntető, igénytelenségben élő ember függetlenné válik világának dolgaitól, ezért szabadon válogathat azok között. A tanítványságon alapuló ember nem félti a sokak által valósnak vélt önös érdekeket, ezért bármilyen léthelyzettel bátran szembe tud nézni, mert az önmagán való túllépés lehetőségét látja benne. A tudatlanságból fakadó ragaszkodás kioltása során kiderül, hogy a személyiség, a világban elért méltóság időbevetett szerep csupán, s mint ilyen, a Természet illuzórikus játéka.

40. A tisztaságból következik az öntag szemérme, és a másokkal való nem közösködés.
saucat sva-anga-jugupsa parair asamsargah
41. Valamint a szellemi tisztaság, a jóindulat, az egyhegyűség, az érzékek feletti uralom és az önmagára látás képessége.
sattva-suddhi-saumanasya-eka-agrya-indriya-jaya-atma-darsana-yogyatvani ca
42. Az elégedettségből a legfőbb boldogság elnyerése.
samtosad anuttamah sukha-labhah
43. A kiégetésből - a tisztátalanság eltűnése miatt - a testi és képességbeli beteljesedés.
kaya-indriya-siddhir asuddhi-ksayat tapasah
44. Az önátlépésből a kívánt istenséggel való kapcsolat.
svadhyayad ista-devata-samprayogah
45. Az Úr iránti odaadásból a révület beteljesedése.
samadhi-siddhir isvara-pranidhanat

Magyarázat: A tisztaság erénye a viszolygás erejét mintegy önmaga felé fordítja. Az öntest imádatának kialvása után megszűnik az a vágy, hogy az elme a biztonságot a kéjben, a kényelemben és más testek birtoklásában keresse. Az idegenkedés az anyagi hordozóktól kioltja a vágyat, és a tudatot tisztává teszi, ez pedig a megismerhető világ feltárulását vonja maga után. Az önösség éhségét kioltó elégedettség nem beletörődést jelent, hanem az adott elfogadását, így elsősorban az igazság elvével áll kapcsolatban. A kiégetés során elhamvadnak a testet és az elmét szennyező kötelékek, s a tapasztaló a vágytól, sóvárgástól mentes önmagára tisztul. A kapaszkodás szenvét kioltó tanítványság a szentiratok tanulmányozását és a folytonos tanulás erényét jelenti, aminek során az ember mindig egy önmagán túli, a jelenlegit meghaladó tudatállapot felé fordul. A "kívánt istenség" kifejezés ezt is jelentheti. Hagyományosan a tanítványsághoz a szüzességi fogadalom is hozzátartozott. A minden külső és belső kapaszkodótól megszabadult odaadás állapotában pedig egyetlen tudás létezik, az Úr tudása. Ez a legfőbb felismerés a személyes létezést feloldja, majd a révület beteljesedésében az újralétesülést okozó tudatlanságot megszünteti.

AZ ÜLÉSMÓDRÓL

46. Az ülésmód szilárd és örömteli.
sthira-sukham asanam
47. Az erőlködés fellazításából és a végtelen eggyéválásból fakad.
prayatna-saithiya-ananta-samapattibhyam
48. Ettől fogva nem zavarnak többé a kettősségek.
tato dvandva-anabhighatah

Magyarázat: Az ülésmód elsősorban azokat a testi gyakorlatokat, helyzetvételeket jelenti, amelyek segítik az eggyéválás megvalósítását. Átvitt értelemben azonban a tapasztaló mindenkori állapotára, a pillanatnyi szituációkban s egész világában elfoglalt helyzetére is érthető. És mikor a természetes, az adottat elfogadó magatartás révén a külső és belső helyzet örömtelivé és megingathatatlanná lesz, akkor megszűnik az elme hangulatainak csapongása, s az értelem megszabadul az ellentmondásoktól.

A LÉLEKZETVEZETÉSRŐL

49. Ha ez megvalósul, akkor következik a lélekzetvezetés, a sóhajtozás menetének visszafogása.
tasmin sati svasa-prasvasayor gati-viccedah pranayamah
50. A lélekzetvezetés hosszantartó és finom. Rezdülése kifelé és befelé fordul, illetve megállított. Helye, tartama és gyakorisága alapján határolható be.
baha-abhyantara-stambha-vrttir desa-kala-samkhyabhih paridrsto dirgha-suksmah

Magyarázat: A rezdületlen testi és lelki állapot felvétele után következik az elme rezdüléseinek lecsillapítása. Az Igázás ezt sajátos, közvetett módon valósítja meg. Ez a lélekzetvezetés, a belső életenergiák szabályozása. Ezek a folyamatok többnyire öntudatlanul, az elmebeli rezdüléseknél hosszabb idő alatt mennek végbe. Három szakaszuk a "kilélekzés", az énség érvényesülése a külső világban, a "belélekzés", a külső világ újbóli birtokbavétele, valamint a kettő közötti szünet, a "belélekzett" feldolgozása és megkötése. A tudatosult gondolkodási folyamatokban ezek a szakaszok többnyire rejtettek, és csak jeleik alapján következtethetünk rájuk. Ilyen a konkrét, testi lélekzés, a táplálkozás és egyéb testi folyamatok irányultsága, időtartama és számossága. Az Igázás ezeknek - a meditációs gyakorlatokban elsősorban a lélekzésnek - a szabályozásával hat vissza a tudat működéseire.

51. A negyedik rámutat a külső és belső érzékvilág kapcsolatára.
bahya-abhyantara-visaya-aksepi caturthah
52. Ettől fogva eltűnik a fény takarója,
tath ksiyate prakasa-avaranam
53. és az ész képessé válik a figyelemre.
dharanasu ca yogyatamanasah

Magyarázat: A Igázás negyedik gyakorlatának lényegét a lélekzés folyamatának tudatosítása és uralma képezi. Ez a folyamat a "külső" és "belső" határán megy végbe. E gyakorlat legfontosabb célja az, hogy a külső és belső táplálékától megfosztott énség elhalványuljon. Ekkor az ember megszabadul a belső képek, gondolatok és szorongások kényszerétől, és rövid időre elcsitul az ész "lélekzése", a külső és belső közötti cikázása. Az életvezetés gyakorlata ezt az elcsendesült állapotot próbálja megragadni és állandósítani. A tudat minősége ekkor a Világos felé fordul, a tiszta értés állapotában marad. A szemlélő ekkor válik képessé az irányultságoktól mentes, tiszta szemlélődésre.

A VISSZAVONULTSÁGRÓL

54. A visszavonultság az az állapot, amelyben a képességek nem kötődnek önnön tárgyaikhoz, hanem a tudat önformájához hasonulnak.
sva-visaya-asamprayoge cittasya sva-rupa-anukara iva indriyanam pratyaharah
55. Ebből valósul meg a képességek fölötti tökéletes uralom.
tath parama vasyata indriyanam

Magyarázat: A tárgyhoz kötött tapasztalásban az elme mindig annak a tárgynak a színét ölti magára, annak hangulatába vált, amelyik éppen tükröződik benne. A lélekzet megfigyelése során elhalványul a tudattárgyak fontossága. Az Igázás következő tagja ugyanezt a mozdulatot hajtja végre az érzékszervek területén. A látás, a hallás és a többi érzékelő képesség ekkor felszabadul az érzékelés kényszere alól, ez a tudatban a képi, szóbeli elmeműködés elcsendesedését vonja maga után. A Szemlélő ekkor akár meg is szüntetheti az érzékszervi tapasztalást. Ez készíti elő az Igázás legmagasabb szellemi gyakorlatát, az összpontosulást.
 
Fordította és magyarázatokkal ellátta:
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László,
Patandzsali: JÓGA SZÚTRA (AZ IGÁZÁS SZÖVÉTNEKEK)
 

A Világ Tanítói

Get the Flash Player to see this player.
Flash Image Rotator Module by Joomlashack.
Ajaib Singh
Prabhupada
Ching Hai
Steiner
Kriyananda

Barátaink

Siddhartha.hu
Santmat
Kepesseg
Aranyhegy
Body Talk
Asztrológia